Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
II. A vetőgép megjelenése a feudális Magyarországon
4. Külföldi vetőgépek a magyarországi nagyuradalmakban Magyarországon a XIX. század elején még nem volt, az iparfejlődés akkori alacsony szintjén nem is lehetett ipari méretű mezőgazdasági gépgyártás. A feudális földesuraság rendelkezésére álló ingyen munkaerőforrások sem ösztönöztek a gazdálkodás tőkés módszereinek bevezetésére. A terménygazdálkodás hagyományaihoz ragaszkodó földesúr még a konjunktúra körülményei között is csak ritkán és elenyésző mértékben fordította a gazdálkodása hasznát jobb szerszámokra, termelékenyebb munkaeszközökre és berendezésekre. De még az aliódiumon, a majorkodásnak az. igényesebb bérmunkával való alapozására termesztett árugabona alá is. szívesebben szántatott a jobbágy kivénhedt faekéjével, és nem vállalta a vetőgép költségét, amikor a paraszt átalvetőjéből kézzel kiszórt búza kevesebb gonddal termett az uraságnak. A gépi vetés iránti igények lassú növekedésének másik okát Pethe fogalmazta meg, önmagának is vigasztalásul: „A rosszul mívelt földön a vetőmív semmire se megyén: már pedig a földmívelők legnagyobb része így míveli a földet, míg jobb míveletre az idő lassú lépései meg nem tanítják, és így addig hijjába kötjük a nyakába a legjobb vetőmívet is." 65 A magyarországi vetőgépgyártás megindulását késleltette a bécsi iparpolitika is. Bár a századeleji konjunktúra átmenetileg Magyarországon is lehetővé tette a tőke képződését és felhalmozását, de hol a magas vámok, hol a devalváció, hol egyéb finánc-intézkedések megakasztották a keletkezett tőkék ipari aktivizálódását. A vetőgépek ennek következtében vagy külföldről kerültek a magyar nagybirtokra, vagy itthon készültek, de nem üzemileg, hanem falusi kisiparosok és ezermesterkedő falusi parasztok keze munkájából. ,,A mi szerszámaink — írta a Nemzeti Gazda — nem éppen a legszebbek, nintsenek is kékre festve . . . Egy vető-ekén kívül mind a faragó Béres és falusi Kováts készítették azokat. A Bétsből vagy akárhonnan hozatott példa-szerszámok nekünk tsak mutatóul . . . szolgálnak; azok is tsak rész szerént, mert mi azokat kenteiének vagyunk a mi igen agyagos és árvíznek alávetett földünkhöz intézni." 66 A bécsi gépműhelyek aligha így gondolták, amikor pl. Burg Antal bécsi gépgyártó műhelye 1815-ben széltében meghirdette Magyarországon, hogy három magyar parasztnak kiad egy-egy évre „mindenféle készséget, munkamíveket,, szerszámokat" használati utasítással. Egy éven át ingyen dolgozhatnak azokkal, egy év múltán, ha akarják, megvehetik a nekik tetsző gépet, szerszámot „mértékletes áron", amiben a kikölcsönzéskor megegyeztek. A felhívás szerint addig csak a földesurak vásároltak Burg Antal műhelyében,, de most „közönséges parasztembert is óhajtanánk, ha bár 100 ezer közül 6r > Uo. 6(1 A Földmívelő Űjjmódi Szerszámok betsületének oltalma. NG 1817. XXII. 342. kk.
