Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

II. A vetőgép megjelenése a feudális Magyarországon

17. Pethe Ferenc „magyar szántóvető"-je 17. Säpf

lug-Erf

indung des Ungarn Franz Pethe meg a szántóföldre kiszállítandó magos zsákokat is. A grófnak besúgták a dolgot, az egész tisztikart azonnal elcsapta.

61 Munkaerőgazdálkodás szempontjából ellenkező előjelű aggályok is felmerültek. Ezeknek legtöbbször és leghatározottabban Pethe Ferenc adott hangot: „Ha száz munkamív-jobbító vagy föltaláló volna, az kevés híjján mind tsak egyedül a vetésre ügyel, mintha e' volna a legterhesebb és legköltségesebb mezei munka. Hát az aratáson, szénatakaráson, az örökké fojó kapálláson, ezen a 3 legfogasabb mezei munkán, mely tsaknem az egész gyalogerőt elnyeli, nints kinek törődni? ... Az említett 3-féle legterhesebb munkán segíttsünk inkább, ha tudunk, mintsem a vetésen." De azért Ő maga is az „okos kormányú eke", a répakiemelő villa, a vasfogú borona, a gyűrűs henger és más találmányai után a „Magyar Szántóvető Műszer" feltalálásán fáradozott. Ezt azonban nem a nagyföldű birtokosok szerszámának szánta, hanem a paraszt kezébe akart olyan vetőkészüléket adni, amely megkönnyíti, jobbá teszi a munkáját. „A mi Nemzetünk minden öröme ... az lesz, ha egy ijjen szerszám a Paraszt vagy úgynevezett Jobbágy-ember hajlandóságának is megfelelhet: ha elérjük azt, a mit régen óhajtunk, hogy a földmívelő szegényember a hasznos újj szerszámot megszerezze."

62 Ezért „nem az Urak pallérozottabb elméjekhez" szabta a vető01 Felfedezett Tsalárdság. NG 1818. XI. 163. c- Pethe F.: Magyar Szántóvető. NG 1818. I. 6.