Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

II. A vetőgép megjelenése a feudális Magyarországon

kapás művelésével, már csak azért sem, mert nem biztosíthatták az ahhoz szükséges, nagyon alapos talajelőkészítést, szerszámot, munkaerőt sem. Pethe szerint gondolkodni sem érdemes a kapás sorművelés felett Magyarországon, hiszen Németországban is, ahol pedig Thaer szállt síkra mellette, alig terjedt el az új művelési mód, amely „keveset vagy semmit nem különbőz a konyhakertbeli földmíveléstől", már pedig szántóföldi méretben ilyen minőségű talajművelésre nálunk gyakorlatilag sohasem lehet számítani. A gabona sorműveléséről tehát „tsak beszélni is haszontalanság volna bőven ... de esmérni és tartózkodni tölle szükséges".''

2 A vélemények nem voltak egyformák. Conrad uradalmi főtiszt adatai szerint a morvaországi Idolsberg határában az őszi vetést 1815-ben nagyrészt ,,a kínai vetőmívvel vetették, ez egy igen derék vető eszköz". (A Thaer által módosított vetőgépet nevezték kínainak.) Az őszi vetést még a tél beállta előtt egyszer, majd tavasszal kétszer megkapálták. Vetőgépük olyan volt, hogy az állványáról levették a magládát, helyébe tették a lókapa-keretet, ezáltal csökkent a gépi berendezéssel járó befektetés/

13 Az a tény, hogy Idolsbergben jónak találták, Pethe viszont szokott szókimondásával „tsak egy jó pipadohányt sem érőnek" minősítette az Angliából világhódító útjára indult, Németországban megrekedt, a Habsburg-birodalomban csak imittamott kipróbált drillkultúrát, velejárója volt a kísérletek különböző termelési körülményeinek és a hasznosabb termelési módszereket kereső törekvések bontakozásának. „Egy tárgy sints — írta a Nemzeti Gazda — a tudományos dolgok között, a meljben több képzeletek adnák elő magokat, mint a Mezeigazdaság, egyben sints ugyanazon tárgyról annyiféle vélekedés, mint ebben, kivált ennek meg jobbítása és legnagyobb haszonhajtása eránt."

44 A gazdaságosság érdekében, a szélesebb körű használhatóság, főleg a vetés és magtakarás munkamozzanatainak egyesítése irányában igyekezett befolyásolni a vetőgépfejlesztést a Norvégiai Királyi Társaság, amikor a magyar sajtóban is meghirdette 100 ezüst talléros pályázatát, melynek értelmében be kellett küldeni „rajzolatban vagy eszközmásban (modellé) egy legjobb munkamívet (machinât), mellyel a magot jobban a földbe lehet takarítani, mintsem a boronával, kapáló ekével ... A munkamív olyan legyen, hogy mind síkon, mind hegyes-völgyes hellyen hasznát lehessen venni, együgyű, olcsó."

45 A vetőmag jelentékeny részének s a vetés utáni külön magtakarásnak megtakarítása a vetőgép-konstrukciók és a vetéstechnika fejlődésének ebben a stádiumában már nem volt vitás, és ez elegendő és nyomós ok 43 A Mezei Földmívelésnek különböző módjai. NG 1814. jan. 4. 43 Jegyzések az Idolsbergi Mezeigazdaságrol. NG 1816. II. 43. 44 A Tudós- és Paraszt-gazdaságról. NG 1817. I. 136. 45 Érdemjutalom. NG 1814. márc. 15. 169.