Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
II. A vetőgép megjelenése a feudális Magyarországon
volt arra, hogy fokozódjék a vetőgép jelentősége a korszerűsödő mezőgazdaság termelőeszköz-készletének kibontakozásában. Az osztrák Stillfried báró a váltógazdaság terjedésével kapcsolatban a földművelő szerszámok változásáról értekezvén, azt írta, hogy a „különbféle vető mívek által. . . a magnak '/3 vagy V2 részét megkímélni lehet a nélkül, hogy e miatt a termés szűkebb lenne". 46 A kapásművelés nélküli sorvetés gépi technikájának továbbfejlesztésében a Wienerneustadt közelében lakó Ugazy Vitus alsó-ausztriai útügyi kommisszáriusnak is figyelemre méltó szerepe volt. A feltalálónak Sziléziában gazdasága volt, ott kísérletezett találmányaival. Az Oekonomische Neuigkeiten und Verhandlungen 1814-ben ismertette Ugazy találmányát, ennek alapján foglalkozott vele a Nemzeti Gazda. „Ollyan tökéletes — írta —, hogy annál nagyobb tökéletességre tsak kívánkozni is szükségtelennek láttzik . . . rendkívül eggyügyű, erős és ha törne is benne valami, könnyű megtsinálni. . . Minden kívánatos tulajdonság, a mit egy vetőmívben keresni kell, abban együtt van . . . minden mezeigazdaságbeli magot, a répamagtól fogva a borsóig vagy kukoritzáig .. . minden féle távolságra és mélységre . . . elveti. Meg lehet azt állóhelyében úgy fordítani, hogy fordultában tsak eggyetlenegy szem magot sem tsordít el, és egyszerre vetést és boronálást. . . elvégez." Egy emberrel, egy lóval napi 5 1 /3 m. holdat lehet elvetni vele. Munkaszélessége 2—3 láb, de készíthető egy pár lóra kétszeres szélességben is. 47 Ugazy gépével az első kísérleti eredményeket a theresienfeldi községi tanács igazolta négy aláírással, az első aratás után, 1815. november 25-én. Rozsot vetettek el a géppel 1814. november 29-én, kukorica elővetemény után. Bár későn és kevés magot vetettek, „úgy megbokrosodott, hogy tsaknem ojjan sűrű, mint ahogy rendszerént áll", a szalmája „kétakkora magas, mint az itt való rendes termésé". A kézzel vetett rozs feje azon a vidéken 2—2 x / 2 hüvelyknyi, „az idevaló köves földben egészen szokatlan, sohasem látott jelenség az 5—6 hüvely hosszúságú fejek . . . Épen ojjan méltó emlékezetű a bokrosodása, melj a vetőmível tett egyforma vetéstől van . . . Az ide való követses földben ... a ros ritkán hajt több szárat kettőnél, ez a vetőmíwel vetett pedig rendszer ént 6—8 és sokszor 12, 15, 20 szálat is bokrosít... A ros között elvetett búzaszemek a tsodálkozásig megbokrosodtak 12, 15, 20, 28 szálig ... A középszer nagyságú rosfejekben van 50 szem, a búzában félannyi." A parasztok 3 köböl vetőmagot szórnak ki egy holdra, a vetőgép 1 / 2 > legfeljebb 3 / 4 köblöt. 48 1816-ban Ugazy bejelentette, hogy vetőgépét 15 sorosan is megszerkesztette, a sorok egymástól 4 hüvelykre voltak, így a gép munkaszélessége már 46 Stülfried: Bemerkungen über die Wechselwirtschaft. Wien 1813. 47 Petri B.: Ugazy Vetőmíve. NG 1814. szept. 6. 152. 48 Tanúbizonyság az Ugazy. .. Vetőmíve felől. NG 1816. II. db. 62.
