Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

II. A vetőgép megjelenése a feudális Magyarországon

ahhoz való. egyéb növények vetéséhez alkalmazandó készületei is. mint pl. 10 db „lóher vagy luczerna vetéséhez szükséges tölcsér", 3 db ,.kerek vagy egyéb répamag vetéséhez való vas tső 1 létezel", 2 db ,,a vetésnek változtatásához való Diófa deszkátska", 9 db „a Machina alján lévő töltsérek és barázdáló kések vasból".

39 Ez a leltár a Fellenberg-vetőgép többoldalú hazai használatának bizonyítéka. A suránymegyeri Károlyi-uradalomban is használtak sorvetőgépet. Erre vall az 1817. május 11-én kelt, a sorművelés előkészületeiről intézkedő utasítás, amely szerint ,,meg hagyatik a Tisztartóságnak, hogy ... a megyeri Gazdaság szükségére két-két Exstirpatort és Kultivátorokat készíttessen, hogy a föld annak rendi szerint vettethessen, ne hogy a föld mívelői eszközök heányossága miatt a kívánt czél el ne érethessen"/

10 3. Gépi sorvetés kapás művelés nélkül A sorművelés jelentőségének átértékelődése közben a vetőgépfejlesztés új perspektívát kapott. Két külön igény, azok nyomán két külön irány bontakozott ki. Egyfelől nagy tekintélyű gyakorlati gazdák, üzemgazdászok igyekeztek elfogadtatni a kapás sorművelésnek nagy méretekben csak kevés országban, azokban is nehezen népszerűsödő módszerét. Ezek a technika haladásából származó lehetőségeket a sorműveléshez szükséges gépek, eszközök tökéletesítésére akarták fordítani, ezáltal főleg a szemestermények, majd a mind szélesebb figyelmet követelő kapásnövények termesztésének technikáját maximális haszon elérésére alkalmassá tenni. A másik irány hívei nem látták kifizetődőnek a sorművelés komplikáltabb munkaszervezését és költséges gépi berendezését, hanem megelégedtek a sorvetésnek a hagyományos művelés mellett is jelentkező egyéb előnyeivel. Utóbbiak abban, hogy a sorvetés és a kapás sorművelés nem szükségképpen összetartozó munkafolyamatok, a sorműveléssel járó legfőbb gondokat látták kiküszöbölhetőnek: a fokozott munkaigényességet és a hozzá szükséges gépek drágaságát. Schwerz a gazdaságossági tényező előbbrevalóságát így fogalmazta meg: „Kétségtelennek tartom, hogy az ember, ha jó vetőgépe van, a vetőmag egyharmadának megtakarításával számolhat. A vetőgép egy valamicskét nagyobb birtokon már az első évben ebből kifizetődik.'"'

1 A paraszti birtokon ennél több igény nem is mutatkozott a gépi vetéssel szemben, hiszen a kisebb birtok-kategóriák nem kísérletezhettek a búza 33 OL, Festetics keszthelyi ltár 2737. fasc. 1818. 40 OL, Károlyi ltár 102. cs. Gazdasági utasítások 1816—43. 703. sz. 41 J. N. Schwerz: Bericht über die landwirtschaftliche Anstalt zu Hohenheim. Stuttgart 1821.