Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
II. A vetőgép megjelenése a feudális Magyarországon
Georgikonban, és az ország gazdáinak közvéleménye különös figyelmet szentelt a tangazdaságban meghonosodott modern termelési kísérleteknek. Mégis 1814-ben ,,A Keszthelyi Georgikon mostani állapotjának és virágzásának voltaképpen való leírása" még arról számol be, hogy ,,a szántóföldek mívelésében a különbféle ánglus és német találmányú szerszámokkal, mellyek itt számosan találtatnak, hogy azokkal ki-ki megesmerkedhessen, inkább tsak próba gyanánt élünk:, mert inkább tsak nézésre, mint haszonra valók a mi Hazánkban". Majd így folytatja: ,,A tzifrázó szerszám pedig nekünk tsak komédia", azoknak a használatába kell „belé törődni, a mellyek időt, kezet, gyalogerőt tudnának kímélleni, mert éppen itt fáj nekünk legjobban". 19 Minthogy „kezet, gyalogerőt" a géppel való vetés útján nem lehetett megtakarítani, a vetőgép nem is ezért érdekelte a magyarországi nagybirtokot, hanem a gabona sorműveléses termesztésében mutatkozó nagyobb haszon, tehát a jövedelmezőbb termeléstechnika miatt. Az ország különböző vidékeinek a tőkés gazdálkodás haladottabb módszereit kereső nagybirtokai: Ercsi, Écska, Alcsut, Magyaróvár, Holies, Ürmény, Tótmegyer stb. felől erős figyelem irányult a sorvetés és sorművelés keszthelyi kísérleteinek eredményei felé.„A Georgikonnak Május-hónapi szokott meglátogatása ismét megesett", — mondja az 1817-ben erről írt jelentés. A kétnapos vizsga-ünnepség első napjának délutánján a vendégek megszemlélték a szántóföldeket, „ahol mind a kapállandó gabonavetés, mind pedig a Fellenberg és Axster vetőmíveivel bevetett földek jó állapotban találtattak". 20 A georgikoni tudósításokból nyilvánvaló, hogy Magyarországra elég gyorsan eljutott az új vetőgép-találmányok híre, és az azokkal való kísérletezés nem torpant meg valamely külföldi elgondolás kudarcán. „Az illy en vetőszerszámok annyira kezdenek szaporodni — jelenti Pethe 1814ben —, hogy egyik a másikát éri." 21 Axster Antal gazdasági tanácsos, „a János-Lichtensteini Uradalom Burggraf ja . . . most gondolt ki eggyet. . . melly szerszámnak a készületitül, srófjaitól, kereteitől, s több toldalékjaitól egy közönséges Földmívelő kétségkívül egy látásra elijed és el is idegenedhetik: mindazáltal, ha mindazt a mag-, idő- és erőbeli nyereséget meggondoljuk, a mit rólla hiteles bizonyságok tesznek, és írnak, úgy nem lehet kételkedni, hogy vagy ez vagy más hozzá hasonló tsakugyan szokásban fog menni azoknál rövid időn, a kik az árát örömmel megfizetik." Az Axster-féle vetőgép leírásából csak annyi derül ki, hogy voltaképpen vetőeke, amely — mint már néhány elődje — „azonegy erővel szánt, vet, 1! * NG 1814. júl. 5. XXVII. 13. 20 NG 1817. I. db. 401. 21 Új magyar magvető szerszám. NG 1814. XXX. 53.
