Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
II. A vetőgép megjelenése a feudális Magyarországon
boronál", és fontos jellemzője, hogy ,,a magot úgy tsorgatja, a mint az embernek tetszik, bővebben vagy szűkebben". Pethe a keszthelyi kísérlettől tette függővé elöljáróban is már kissé szkeptikus véleményét. Általánosságban jegyezte meg a vetőgépekről, hogy „mostanában úgy bele részegedtek ebbe az újj találmányba, hogy ha már régen így ment volna . . . talán messze volnánk; de merre? — előre-é vagy hátra?" A Georgikon tangazdaságában 1814-ben bevezetett kísérleti vetésnél egy nyilast, ami egy 1200 n.-öles holdnak felelt meg, alig 3 véka (másfél p. mérő) gabonával vetett el az Axster-féle vetőgép, egy emberrel és két közepes vonómarhával, 8 óra alatt A gazdák mégis kétkedve nézték a sorvetőgépek munkáját, mert csak mennyiségileg bírálták és kevesellték azok napi teljesítményét. Axster szántóvető ekéjének is egy hold volt a napi teljesítménye, viszont háromféle munkát végzett el egy menetben: szántott, vetett és takart, amikor maga egy hold szántás lófogattal egy tízórás munkanapot igényelt. 22 A magmegtakarítás több eredménnyel biztatott, mert általában búzából 2, rozsból 2y 4 , árpából 2V2, zabból 3 p. mérő vetőmagot szoktak számítani egy magyar holdra, kézi vetésnél. Axster vetőszerszáma mégsem volt hosszú életű Magyarországon. Feljegyezték róla, hogy „Jordan kormányszéki tanácsos 1817-ben az Axster által feltalált vető-ekét mint igen hasznos s csalhatatlan szerszámot ajánlotta a gazdaközönségnek, melly azonban sehogy sem felelt meg". 23 Másik újabb vetőgép-típus, amellyel Keszthelyen kísérleteket folytattak, a Fellenberg-féle. Ez 5—7 soros vetőgép volt, de nem kapás műveléshez, hanem egyszerű sorba vetéshez, tenyérnyi sorközökkel hullatta a magot. Nem kanalak hordták a magot a kifolyó nyílásokhoz, hanem kefék seperték oda. A Georgikon-alapító Festetics György úgy került kapcsolatba Fellenberggel, hogy az Svájcban, Berntől két órányira fekvő, 1798. óta bírt hofwyli gazdaságában, 112 hold szántóföldön és 43 hold kaszálón berendezte „a főbb születésű gyermekek kezdő oskoláját", szegény gyermekek számára pedig az „Iparkodás Oskoláját". Az utóbbi „Schola Industrialis" volt, tehát Tessedik szarvasi iskolájához hasonlóan dolgozva nevelt. Volt idő, amikor 22 tanító oktatta Fellenberg növendékeit, 24 de sokkal alacsonyabb szinten, mint a keszthelyi Georgikon, Élénk párhuzam rajzolódott ki a két gazdaság között a mezőgazdasági újítások iránti érdeklődés tekintetében. Fellenberg ezermesterkedő ember lévén (a hofwyli úrilak tornyából „a mezei munkásokat egy beszélőkürt segedelmével igazgatta"), szenvedélyesen érdeklődött a mezőgazdasággal kapcsolatos technikai vívmányok iránt. Birtokán, amely „a mezei gazdaság 22 Korizmics, Benkő, Morócz i. m. II. 58. 23 Ugazy V.: Elvetendő magnak elhatározása. Ismertető 1837. 2. 87. 24 Közhasznú Ismeretek Tára 1833. VI. 289.
