Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

I. A vetőgép működési elveinek és első típusainak kialakulása

amelyben egészen saját vetőgép-találmányáig ismertette a gépi vetés fejlődését. „Az a vető mozdulat a legjobb, amiben a vető ember a leggyakorlottabb, és nagyon meggondolandó, hogy egy vető embernek más módot ajánljunk, mint amit megszokott ... A jó vető embert meg kell becsülni, és nem szabad túlhajszolni... Az egyenletes vetéssel, magtakarékossággal a jó vető annyi hasznot hajt, hogy kedvében járva meg kell őt tartani." így értékelték a kézi vetést a XIX. század első évtizedeiben. Amerikában csak későbben, a 40-es évek elején kezdődött a gépi vetés szélesebb körű terjedése. Az Űjvilág gazdái hosszú időn át Angliából importálták vetőgépeiket, s csak amikor már sorozatos újítások nyomán kialakult a sorvetőgépnek az amerikai viszonyokhoz alkalmazott típusa, akkor kezdték meg annak gyártását a tengerentúli gépgyárak.

107 Az amerikai vetőgép nagymértékben különbözött az Európában használtaktól. Vetőelemei az egyoldalú szántóföldi termesztéshez idomultak, vetőkapái a különböző talajtípusokhoz. Kötött, cserepes, rögös talajon kapa alakú, erős csoroszlyákat használtak, homokos, gazos vagy istállótrágyázott talajon a jellegzetes szántalp alakú csoroszlyák alakították ki a magbarázdát. A tányéros csoroszlyák után maradt barázdák alkalmasak voltak vízszegény vidéken a csapadékvíz összegyűjtésére, az oromhátak pedig felfogták a szelek szárító hatását. 7. Kísérletek szórvavetőgépekkel A XVIII—XIX. század fordulója táján a vetés gépesítése még főleg a kézi, tehát általában a szórt vetés ellenkezőjét, a kapásán művelhető sorbavetést jelentette. A szórva vetés gépesítésére irányuló kísérletek későbbiek és kevesebb érdeklődést kötöttek le, részben mert a kézzel való vetést akkor még nagyon sok szakember a vetés legtökéletesebb módjának tartotta, részben pedig azért, mert aprómagvú veteményeknél a kézi szórt vetés alkalmazásának csak herefélék, repce sorművelésénél tulajdonítottak jelentőséget olyan mértékben, amint terjedt a szántóföldi növénytermesztésben a föld termőerőinek ugar és kapa helyett talajerőutánpótlás és az előveteménnyel való gazdálkodás útján biztosított visszatérítése. A vetemények változatosabb rendjére történt áttérés terelte rá a figyelmet a szórvavetés gépesítésének lehetőségére. az ára), egy 9 soros Garrett a suffolki gyárból (200 tallér), egy centrifugális kézi vetőgép (10 tallér), egy Hannoverben gyártott angol kézi palántázó gép (8 és fél tallér) és egy 1828-ban készült veíőkürt Potsdamból. A modell-gyűjtöményben megvolt még az 1867. évi párizsi világkiállítás ravennai vetőgépe, az 1801-ből származó königsbergi vetőgép, a berlini királyi udvar mechanikusától származó erdei vetőgép, egy hohenheimi repcevető és egyebek. (L. Wittmack: Allgemeiner Katalog des Königlichen Landwirtschaftlichen Museums in Berlin. Berlin 1896. 56.) Jü7 Thalmayer V.: A sorvetőgépek. Magyar-Óvár 1896. 208.