Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

I. A vetőgép működési elveinek és első típusainak kialakulása

eredmények származtak. A Miller-féle kertészeti lexikon átlagban 64— 80 bushel, egyes esetekben, kivételes talajviszonyok mellett 96 bushel/acre búzatermést jegyzett fel, 61 ami mai mértékben 17—22, illetve kivételes esetben 26 q szemtermésnek felel meg 1125 négyszögölenként. A nagy eredmények láttán „hamarosan akadtak törekvő gazdák, akik ezt a műve­lésmódot, célszerű változtatásokkal, nagyban próbálták bevezetni". Tull eredetileg 3 láb sorközöket hagyott a búzavetésben, és a sorokat könnyű ekével művelte meg. Most olyan vetőgép szerkesztésével kísérleteztek, amely után keskenyebb sorokba, 9—12 hüvelykre kerüljenek a növények. Ezáltal a sorművelés jobb tenyészfeltételeit azonos területen sokkal több növény számára biztosították. A garona szűkebb sorú vetésével elmaradt a sorművelésnek legtöbb gondot okozó művelete, a soroknak ekével tör­ténő többszöri megmunkálása. Ehelyett a szűkebb sorú vetéshez módosí­tották a sorművelés másik szerszámát, a lókapát, aminél főleg arra töre­kedtek, hogy az eddiginél gyorsabb munkát lehessen vele könnyen és jól végezni. 62 Az új módszert továbbfejlesztő találmányok sokaságában természetesen sok volt a be nem vált, a selejtes, és sokszor ez is akadályozta az új gépek, új termelési módszerek iránti érdeklődés alakulását. A Tull által megfogal­mazott módszer azonban fejlődött, istápolói keresték az alkalmazkodás lehetőségét a közben terjedni kezdő fejlettebb módszerekhez. Természe­tesen ez sem történhetett újabb ellenállás, további nehézségek nélkül. Egyre több volt az angol szigetvilágban a felvilágosodó, új módszereket kereső gazda. Az ugar helyébe mindinkább felnyomult a vetésforgó, csök­kent az egyoldalú búzatermesztés, helyet kaptak a szántóföldön a gabona mellett a takarmányfélék, répa és egyéb vetemények. Ebbe a rendszerbe, legalábbis a gabonaféléket illetően, már nem illett bele a sorművclés. Rá­jöttek, hogy a kapás kultúra legfőbb előnyét, a tiszta, gyommentes földet, ezzel az összes talajerőknek a növény fejlesztésére történt koncentrálását az ugar bevetése útján, a váltógazdaság módszereivel, a munkaigényes és költséges sorkapálás nélkül is lehet biztosítani. Tull módszerét kezdték inkább csak az amúgyis szélesebb sortávolságot igénylő növényeknél alkal­mazni. Szűkült tehát a Tull-féle gazdálkodás köre, de szélesedett, nemzet­közi méretűvé vált a vita körülötte. A kísérletek értékelése körül sokszor szenvedélyesen ellentétes vélemények csaptak össze, ami nem vált elő­nyére a rendszer terjedésének, mert anakronisztikus adatelemek egymás mellé állítása zavarta a hiteles véleményalkotás lehetőségét. Az irodalom­ban szereplő adatok a még mindenfelé folytatott, de már eltűnésre ítélt, 61 Krünitz i. m. 129. k. 648. Gi L. Trautman: Versuche einer wissenschaftlichen Anleitung zum Studium der Landwirtschaftslehre. Wien 1810. I. 538. kk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom