Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

I. A vetőgép működési elveinek és első típusainak kialakulása

8. Chateauvieux vetőgépe 8. Säpflug von Chateauvieux fél barázda után rendbe kellett tenni. Egyszer a mag nem akart kiömleni,. másszor a betakarás nem sikerült a géppel. Röviden: olyan sok nehézség jelentkezett, hogy az ember nem sokat várhat az okos találmány használatától. Bizonyos, hogy ha a vetésnek sohasem lett volna jobb módja, akkor a föld népeit az éhség már régen kipusztította volna. De nem akarok hazudni: ez a híres vetőeke bizonyos veteményeknél, mint borsó stb., előnyösen használható, csak jól kell készítve lennie és jól kell azt vezetni."

53 Javítottak, rontottak Tull vetőgépén sokan. A feltalálók hosszú sorát ösztönözte a jó vetőgép iránt egyre követelőbben jelentkező igény. A legkülönbözőbb javításokkal megszerkesztett vetőgépeknek a gyakorlatban való elterjedtsége jelentéktelen volt ugyan, de a szélesebb körű bevezetésre már érett a talaj, a föld gazdái minden gabonatermesztő országban a soros vetéstől várták a nagyobb szemtermés biztosítását. Azok közül, akik Tull után a vetőgép egyik-másik részét újították, a párizsi mezőgazdák társaságának véleménye szerint a legérdemesebb munkát a svájci Chateauvieux végezte. Kísérleteit Genf közelében fekvő majorja területén éveken át folytatta több ország gazdáinak érdeklődésétől kísérve. „Amikor elhatároztam — írta találmánya ismertetőjének bevezetésében —, hogy megépítem ezt a vetőekét, szándékom volt egy olyan vetőszerkezetet összeállítani, amely a magvakat egyenként, egymástól 6 hüvelyk távolságra rakja le." A tőtávolság változtatására is gondolt, amit 53 H. Fritz i. m. 330.