Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
I. A vetőgép működési elveinek és első típusainak kialakulása
azáltal ért el, hogy a 2—5 sorban elhelyezett kifolyó nyílások közül tetszés szerintieket viasszal eltömött. 54 A találmány a gyakorlatban csak mérsékelt érdeklődésre talált, s közben a feltaláló is felismerte, hogy a géppel való vetésnek a már komoly mértékben elért magtakarékosságon kívül is vannak feladatai. „Elértem célomat — írta —, de csakhamar rájöttem, hogy nem ez az egyetlen fontos követelmény a vetőgéppel szemben, sőt nem is annyira szükséges, mint gondoltam." Ö is, más feltalálók is beleestek abba a hibába, hogy egyre kevesebb magot igyekeztek kiszórni, nem számolva azzal, hogy az elvetett magvak egy része nem csírázik ki, mert géppel vetve is hullanak magok alkalmatlan helyre, vagy ha kikeltek is, férgek, madarak, a nap égető heve vagy fagy elpusztíthatja. A túlzott magtakarékosság eredményeként a vetőgépek után hiányos vetések sarjadtak. Vissza kellett térni a gépi vetéssel az ésszerű magmennyiséghez. Evégből Chateauvieux, aki első vetőgépén a vetőhengerek lyukait úgy méretezte, hogy azokon át egy-egy mag hullott ki, most már olyan vetőszerkezetet konstruált, hogy nagyobb lyukakon 3—4 szem mag hulljék a vetőtölcsérbe, onnét a 3 kis ekevas által vont 3 barázdába, 3—4 hüvelyk mélyre. A mélység szabályozását a ló magasságára, az istráng hosszára bízta a feltaláló. A magláda és a vetőszekrény egymás felett függőlegesen helyezkedett el. A vetőtengely, a ráerősített vetőhengerekkel, az eketaligához hasonló járókerekekről szíj vagy kötél áttétel útján nyert meghajtást. Más-más veteményhez különböző lyukasztású vetőhengereket lehetett alkalmazni. Búzát, árpát, zabot, lencsét, kölest, borsót vetettek vele. Az elvetendő mag menynyiségének szabályozása az áttétel szíj tárcsájának kisebbre vagy nagyobbra cserélésével, tehát elég körülményesen volt megoldható. Nem volt egyszerűbb e célból több vagy nagyobb lyukasztású vetőhengert beszerelni a vetőszekrénybe. A magláda külső oldalán elhelyezett szabályozó csavarral szűkíteni vagy tágítani lehetett a magládából a vetőhengerre ömlő mag útját, ez azonban csak nagyon hozzávetőleges mennyiségszabályozásra volt alkalmas. A vontatás különböző sebessége nem befolyásolhatta észrevehetően a magmennyiséget, mert a tengelyen szilárdan fekvő vetőhengerek együtt forogtak a járókerekekkel. Az állatok gyorsabb vagy lassúbb mozgása főleg csak a munkaidő mennyiségét befolyásolhatta. A gép a talajtól függően egy vagy két lóvontatású volt. Vontatták egymás elé fogott ökrökkel is, így kevésbé tiporták le az állatok a bevetendő területet. A géphez kellett ,,egy értelmes ember derekas lépésekkel" és egy lóvezető. A gép legnagyobbrészt fából készült, a kerekek is vasalatlanok, fémalkatrész nagyon kevés volt. Az első üzemszerű vetés 1753. őszén történt ezzel a géppel, amikoris ..nagy szántó területeket . . . kiváló jól elvetettek". 55 KipróWí Demme: Der praktische Maschinenbauer. Quedlinburg —Leipzig 1834. I. 358. Krünitz i. m. 129. k. 502. kk.
