Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

V. A vetőgép a XX. század szántóföldi termelésében

származhatott elsősorban kalászosokkal bevetett területek arányszámainak ingadozásaiból. A kalászosokkal bevetett terület országos arányszáma az egész szántóterülethez viszonyítva a 30-as évek elején 54% körül mozgott. Ezzel szemben a legjobban gépesített vetésterületű Sopron megyében 55,4, a legrosszabbul gépesített Zala megyében 58% volt ez az arány. A kukorica vetésterületének megyénkénti egyenetlensége nagyobb méretű volt ugyan, de még kevésbé befolyásolhatta a vetőgépállomány alakulását, hiszen éppen a vetőgépekkel legjobban ellátott Sopron vagy Vas megyében volt a kukorica vetésterülete 7,9, illetve 7,1% az országos 21%-kal szemben, míg a rosszul gépesített Szabolcs-Szatmár kukorica vetésterülete 17, Somogyé 18% volt. A mezőgazdaságilag művelt területek birtoknagyság szerinti megoszlása sem volt determináns a vetőgépsűrűség szempontjából. Vas és Zala megyék összes szántóterülete, azon belül 20, 100, 1000 hold és azon felüli birtokarányuk közel azonos volt, mégis Vasban 59,6, Zalában 128,7 hold szántó jutott egy vetőgépre. A vetőgépeknek egy-egy termelőtájon történt elterjedését befolyásoló körülmények közül leglemérhetőbb a vetőgépgyártás és vetőgép-import gócaihoz és azok közlekedési vonalaihoz viszonyított földrajzi fekvés. így a Dunántúl egyes megyéinek kiugró vetőgépsűrűsége is a hagyományosan belterjesebb gazdálkodásnál is inkább a mosoni, szombathelyi, győri gépgyárak üzleti expanziójából és a külkereskedelmi kapuk árutérítő hatásából állt elő. Nem érdektelen feljegyezni itt, hogy az 1933. évi németországi mezőgazdasági statisztika szerint ott országos átlag volt a vetőgépenként 47 k. hold szántóterület, ami Magyarországon az egyetlen Sopron megyén kívül sehol nem fordult elő. Kétségtelen, hogy az 1895. évi számlálás óta, tehát 40 év alatt a 100 holdra jutó vetőgépek száma közel ötszörösre, 0,19-ről 1.0 darabra emelkedett. A vetőgéphasználat eredményei azonban a termelésben csak okszerűbb talajművelés nyomán jelentkeznek, mert a növényfejlődésnek a gépi vetés olyan lehetőségeket biztosít, amelyeket csak megfelelően megmunkált talaj tud az agrotechnikai potenciál minél teljesebb érvényesülésével terméssé értékesíteni. Erre pedig a magyar mezőgazdaság nem eléggé készült fel, hiszen ugyanazon idő alatt a talajművelő gépeknek 100 holdra jutó száma még kétszeres emelkedést sem ért el, holott a magyarországi szántóföldek, mint mindig, ebben az időszakban is messze elmaradtak a megművelés minősége tekintetében a racionálisabban gazdálkodó országok fejlett agrotechnikája mögött. A kevesebb munka kényelmes szemléletéből eredt, hogy a vetőgép várható hasznának elemzésében általában nem nagy teret kapott a terméstöbblet kérdése, hanem továbbra is főként csak a vetőmagmegtakarításban látták annak jelentőségét, annyival is inkább, mert azt nem befolyásolták a mezőgazdasági termelésben érvényesülő bizonytalansági koefficiensek. Ebben a válságok utáni, háborúk közötti idő-