Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

I. A vetőgép működési elveinek és első típusainak kialakulása

rással — nem találta fel sem a vetőgépet, sem a sorművelést, hanem kitartó kísérletezéssel összefoglalta és közreadta a sorművelés eredményeit, s miután megismerkedett az Angliában is terjesztett Locatello-féle vetőgéppel, hozzá alkalmazta azt a hazájában szokásos, addig eke után kézzel végzett sorművelés igényeihez. Ezzel az általa javított háromsoros vetőgéppel, amit különben továbbra is vetőekének (drillplough) neveztek, indította meg kiterjedt kísérleteit a gabona, répa és vöröshere soros vetésével és kapás sorművelésével. Az Angliában általános, de más országokban is ismert módon 2—4 barázdából szántott ágyakba géppel, sűrűn sorba ver tette a búzát 3—3 láb ágyközzel. A közöttes területet, ami a termőterületnek mintegy fele volt, a tenyészidő folyamán többször könnyű ekével megművelte. Hamarosan rájött azonban, hogy az ekével való sorközi művelés hosszadalmas, erőpazarló munka, s ezért szerkesztette az általa kultivátornak elnevezett, könnyű sorközi lókapát. Vetett búzát ikersorosan is, amikoris a sorok 1—1, a sorpárok 4—4 lábnyira voltak egymástól. A szűkebb sorokat kézzel kapálta meg. A következő évi sort mindig az előző évi sorköz közepére vetették. Tull ily módon egyrészt elérte a vetés maximális gyommentességét, másrészt a levegőnek és a napfénynek a növényfejlődéshez szükséges legnagyobb hatásfokú érvényesülését. Az intenzív talajművelés, a talajerők racionálisabb kihasználása a nyomásos gazdálkodás akkori atlagainál sokkal nagyobb terméseredményekben értékesült. Egy acre búzaföldön 18 bushel volt a szemtermés (1125 négyszögölön kb. 5 q), de előfordultak nagyobb átlagok is.

4:5 Thaer szerint „egykorú oeconomusok ezt az adatot nem vették tagadásba, sőt a módszer ellenzői is elfogadták", hozzáadván további előnyként a vetőmag mintegy 2

/

3 részének megtakarítását.

44 Tull 1731-ben többoldalú rábeszélésre közzétette kísérleti eredményeit,

45 majd újból engedve a közóhajtás nyomásának, 1733-ban kibővítve, rajzokkal, új kiadásban jelent meg a lókapás gazdálkodás ismertetője, benne a szerző által módosított vetőgép ábrázolása.

40 A vetőgép alapja a Sembrador volt, de Tull felhasználta az időközben ismertté vált más ilynemű találmányok tapasztalatait is. A vetőgép általában, különösen pedig a mag kiszórása a ládából nagyon tökéletlen volt, de az alapgondolat alkalmas volt a továbbfejlesztésre. Ogilvy 1761-ben Párizsban tartott előadásában Tull sorvetőgépéről is beszélt, és elmondta, hogy nem jó a magmenynyiség szabályozása, azonkívül a szerkezet, mint a Locatello-féle ősé is, töri a szemeket.

47 43 Krünitz i. m. 129. k. 643. kk. 44 A. Thaer: Einleitung I. 483. 45 Specimen of a work on horse hoeing husbandry. London 1731. 46 The horse hoeing husbandry; or an essay in tillage and vegetation. London 1733. További bővítés 1735-ben, a műhöz toldalék 1738-ban jelent meg. 47 Krünitz i. m. 129. k. 490.