Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

I. A vetőgép működési elveinek és első típusainak kialakulása

Az angol mezőgazdák tovább kísérleteztek. A gabonakereskedelem szabaddá tétele tág kapukat nyitott a háborúskodó európai országok felé az angol gabonának. Az iparosodás útján haladó Angliában fellendült a mezőgazdálkodás is, széles körű figyelem fordult az agrotechnika előbbrevitelét ígérő találmányok felé. Az angliai példa nyomán kicsinyben és nagyban több országban végeztek tartós kísérleteket. A feltalálók abból indultak ki, hogy Tull művelési módszere jó, az ahhoz szükséges gépi felszerelés azonban javításra szorul. Altalános volt a megállapítás, hogy 1. a vetés géppel egyenletesebb, gyorsabb, biztosabb, olcsóbb, 2. gépi sorvetéssel a vetőmag felét, gyakran kétharmadát meg lehet takarítani, 3. gépi vetés és sorműveiés után több a termés. Bár Tull kísérletei után részletesebb jövedelmezőségi számítások nem maradtak,

48 mégis megállapítható volt, hogy a vetőgép használata harmadával, esetenként felével növelheti a gabonatermesztés hasznát, ha sikerül megfelelően működő vetőszerkezetet kialakítani. Franciaországban Soumille apát szerkesztett kézi vetőgépet, amely eke után egysorosán vetett. 1761-ben Párizsban a mezőgazdák társaságában mutatta be. Hibája volt, hogy a mozgás gyorsulása esetén szabálytalanul szórta a magot, és szórta akkor is, ha a gép megállt.

49 Mongeon királyi adószedő szórva vetőgépet állított össze saját elgondolása szerint. Ez lényegében kerekekre szerelt láda volt, annak felső fala szita, a garatból a szitára ömlött a mag. A láda aljára szerelt boronafogak végezték el a magtakarást. Grenville olyan vetőgépet talált fel, amelynek vetőszerkezete egy üres, egysorosán körbe lyukasztott, a járókerekek tengelyére erősített fémgömb volt. Ez a magszekrény az ekevas mögött forgott egy bőrszalag felett, amelyen fémszegélyes lyukak sorakoztak. A mag csak akkor hullott ki a gépből, ha a gömb szórólyukai forgás közben a szalagon levő áteresztő lyukakkal találkoztak. A vetés közben kihulló magmennyiséget a szalag váltásával szabályozták. A vetés kellő mélységét ebben az időben még nem tudták kellőképpen szabályozni, úgy próbálták megoldani, hogy a vezető megemelte vagy lenyomta a vetőeke szarvát.

50 A francia Du Hamel de Monceau újabb ötletekkel járult hozzá a vetőgép fejlesztéséhez. Jelentősen javított Tull vetőgépén, főleg a magtörést sikerült azáltal csökkentenie, hogy a vetőhengeren bemélyesztett lyukak helyett magszedő kanalakat alkalmazott. Utóbb eketaligára szerelt háromsoros vetőszerkezetet állított össze, ennek leírása 1761-ben jelent meg.

51 ,,s Tull magánéletében sem nagyon érthetett a pénzügyekhez, mert ült az adósok börtönében is, és szegénységben halt meg. (H. Fritz i. m. 330.) VJ H. Fritz i. m. 331. 50 J. Mil! i. m. 370. kk. 51 Du Hamel: Traité de la culture des Terres suivant des principes de Mr. Tull. Paris 1761. VI. 357. Itt Du Hamel leírta a saját, valamint Chateauvieux és d'Ebene kísérleteit, (Idézi J. Mill i. m. 376.)