Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

V. A vetőgép a XX. század szántóföldi termelésében

Mint minden újtól, a négyzetes kukoricavetőgéptől is sokan idegenkedtek Magyarországon, főleg féltek a kezelésétől. Váradi Szabó János a birtokán évente 300 hold kukoricát termesztett. 1909-ben nyilvánosságra hozta a maga és mások tapasztalatait a Senior négyzetbevető gép körül. „Nem vált be — írta — , nagyon kevés a munkaképessége", drágítja a termelést, bonyolult, vesződséges a vele való munka. A következő tavaszon a gyár budapesti lerakata a birtokra állított egy gépet és egy szerelőt díjtalan kipróbálás végett. Ugyanott korábban sorvonalozó után, fészekbe, kézzel vetették a kukoricát, részes munkában, a fészkeket rövid nyelű kis kapákkal vágták. így 1100 négyszögöles kisholdanként 1 koronába került a vetés. „Nem is képzelhettem, hogy lenne gép, amely ezt olcsóbban tudná elvégezni." A hazai és külföldi kukoricavetőgépekből többet is kipróbált már, ,,de bizony azok egyike sem volt megbízható szerszám". Legtöbbjük után egyenetlen lett a vetés, vak fészkek maradtak a gép után. A próbára küldött Senior két pár lóval, két kocsissal, egy napszámos gyerekkel 17 holdat vetett el naponta. Egy k. hold elvetése 1,35 koronába került, alig többe, mint a kézi vetés, azzal a különbséggel, hogy ezúttal a kézi vetők után volt a vetés egyenetlenebb, míg a drótvezérlésű négyzetbevető gép nem poros talajon jó vetést végzett, a fészkek keresztben és hosszában pontosan helyezkedtek el, a fészekbe kevés eltéréssel egyenlő számú mag hullott. A cikkíró ezután még két négyzetbevető gépet vásárolt ugyanabban az évben.

56 1911-ben, amikor szélesebb körben kezdtek terjedni Magyarországon a különféle amerikai fészekbevető gépek, összehasonlító kísérletek hiányában az a vélemény alakult ki szakkörökben, hogy a különböző, de egycélú gépek alapelvükben azonosak, nem lehet közülük a legjobbat kiválasztani: „jó az mind, csak kezelni kell tudni".

57 1914-ben a Kühne-gyárból is kikerült egyfajta fészekbevető gép, 2 és 3 soros változatban, kukorica és répa vetésére kisgazdaságoknak, 80, illetve 120 kg össz-súlyban, 160 és 200 korona eladási áron.

58 Ugyanakkor a MÁV Gépgyár 400 koronáért ajánlott drótvezérlésű amerikai négyzetbevető gépet napi 6—10 hold teljesítménnyel, egy gépkezelő és egy pár ló munkaerő-szükséglettel.

59 A mezőgazdálkodás belterjességének térfoglalásával jelentékenyen megnőtt Magyarországon a cukorrépatermesztés jelentősége, és ez újfajta igényekkel lépett fel a gépi vetéstechnika fejlesztését illetően. A századforduló néhány évének termésadatai világot vetnek az etéren bekövetkezett, gyorsütemű változásra. A cukorrépatermés mennyisége az akkori Magyarországon (Horvát-Szlavonországgal együtt) következő volt: 5íi Váradi Szabó J.: Néhány szó a különleges tengeriültető gépekről. K 1911. máj. 6. 57 Sporzon véleménye. Levélszekrény K 1911. jún. 24. 58 606. sz. Kühne-kiadvány. Bpest 1914. 59 MÁV Gépgyárának Vezérügynöksége, árjegyzék. Bpest 1914. 232.