Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

V. A vetőgép a XX. század szántóföldi termelésében

53. Háromharázdás Eckert-féle kukoricavető eke 53. Eckerts Dreifurchensäpflug für Mais A Schlick-gyár 1891-ben jelentkezett a „legjobbnak elismert" kétvasú ekéire alkalmazott kukoricavető készülékkel.' 17 A magyaróvári gépkísér­leti állomás 1890-ben tanulmányozta az amerikai kukoricavetés gépesíté­sének módozatait. Amerikában külön gépekkel vetették a kukoricát, az ottani gabonavető gépek nem voltak berendezve nagyszemű magvak veté­sére. Voltak egyszerű, egyes vagy kettős, kézi fészekbevető készülékek, amikhez hasonlók Magyarországon is sokáig, még a. két világháború között is előfordultak. Ezek jórészt Zimmermann Ferenc bécsi gyárából származ­tak. Két V-alakban összeillesztett fogantyús léc, egyiken kis magláda, a lécek összenyomásakor az azok vasalt orrával mélyített fészekbe pár szem mag hullott. Volt egylovas, egysoros tengeriültető gép. Ez lengő töltögető­ekéhez hasonló szerkezet volt, a garatban levő vetőhengert egy mankós­kerékről láncáttétel hozta működésbe. Ez volt az amerikai lister", amivel, minthogy barázdafenéktúró vassal is fel volt szerelve, a tarló előzetes szán­tása nélkül lehetett vetni. Volt kétsoros, kétlovas kukoricavető, a széles­talpú járókerekek lehengerezték az elvetett sorokat. Voltak ülőnyerges fészekbevető gépek, amelyekkel először üresen megjárták a táblát, nyom­jelzés végett, aztán keresztben vetettek úgy, hogy a gépen külön e célból helyet foglaló munkás mindannyiszor megnyomta a maghullató emeltyűt, ahányszor a kerekek az előbbi nyomokat keresztezték. Ez már a négyzetes 47 Gépcsarnok 1891. 5. sz. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom