Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban

számának ötödét közelítette meg. Az új aratógépeket túlnyomó részben a felnövő gazdagparaszti birtok szerezte be. Németországban az összes aratógépek 55,6%-át a 20—100 hektáros parasztságnál írták össze, ugyanannál a paraszti kategóriánál, amely — akárcsak Magyarországon — az aratósztrájkok előtt legjelentékenyebb százalékkal vett részt a vetőgépsűrűség fejlesztésében. A gépesített vetést követő nagyobb terméstől való félelem hangja csendül ki a Mezőgazdasági Szemle névtelen cikkírójának soraiból, melyek szerint a gőzeke és a vetőgép 10—10%-kal, a cséplőgép 15%-kal fokozza ugyan a mezőgazda nyers jövedelmét, mégis, habár ,,a vetőgépek némi megtakarítást okoznak, de általuk nagyobb lévén a termés, ismét több aratóra van szükség, s így az egyik oldalon mutatkozó hiányt a másik oldalra terelt szükséglet bőven fedezi."

155 A tőkés haszon-szemlélet ismét a termelés technikai fejlődésének gátjaként jelentkezett, ezúttal a mezőgazdasági munkástömegek ellen való felkészülés, tehát az élesedő osztályharc motívumával. A kegyes tanítórend somogyi nagyuradalmában ahogyan elhasználódtak, úgy fogyott a vetőgépek száma, helyükbe újat nem állítottak. A custodiatus hetényi kerületében pl. 1900-ban még 2 szórvavető és 6 sorvetőgép dolgozott, 1908-ban már csak 5 sorvető, a következő évben 4 sorvető állt barázdába. Az elhasználódott vetőgépek pótlására azért nem kerülhetett sor, mert az uradalom 1906-ban az országban előfordult aratósztrájkok miatt szükségesnek látta 8 aratógép sürgős beszerzését.'

56 Ugyanekkor gőzekét is vásároltak. 10. Vetőgép a századvégi nagyparaszti birtokon A magyar mezőgazdaság a századvégi válság-időszakból a gabonagazdálkodásnak csak némi csökkentésével, ezzel szemben a terméshozamok jelentékeny növekedésével került ki. Ugyanakkor emelkedett a belterjesség jegyében tovább növekvő vetésterületen a takarmánynövények átlagos hozama is. Az 1870—1879. évtizedben a búza átlagtermése hektáronként 9,33 hl volt, ez az 1880—1890. években 14,35 hl-re, majd 1890—94-ben 16,84 hl-re emelkedett. A lucerna, lóhere hozama ugyanebben az időszakban 25,51 q-ról 37,57 q-ra, a takarmányrépáé 108,07 q-ról 221,63 q-ra emelkedett.

157 Ezekben az eredményekben része volt a gépi vetés technika terjedésének és fejlődésének is. A gabonatermesztés egyeduralmának jelentékeny mérvű konzerválódása, a takarmány- és ipari növények (cukorrépa) 15b A mezőgazdasági gépek nemzet- és mezőgazdasági jelentősége. MSZ., Magyaróvár 1898. IV. 187. m Kaposvári Áll. Ltár. A magyar kegyes tanítórend... Inventoria 1898/1909 és „Alaptartozások" cs. 137 Motlekovics S. után id. Sándor Pál i. m. 261.