Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban

ellenére a géptípus Magyarország északi vidékein, bár nem hosszú ideig

; használatos volt. Thallmayer azzal egészítette ki szakvéleményét, hogy „minél több vetőgépet vizsgálunk meg, annál tisztábban tűnik ki az, miszerint a hazánkban gyártott vetőgépeinkkel teljesen meg lehetünk elégedve, s hogy kár minden krajczárért, mely vetőgépért külföldre megy. Hazai gyárosaink inkább is vannak abban a helyzetben, viszonyainknak megfelelő vetőgépet gyártani, mintsem a külföldiek." A szakértői vélemény hazafias jóhiszeműségét nem támasztották alá az országos méretre is alkalmazható kassai tapasztalatok a vetőgépgyárak üzleti magatartása tekintetében. Az Abaúj-Tornamegyei Gazdasági Egyesület szükségesnek látta úgy megvédeni tagjait a gyárak túlkapásaitól és az azokkal járó károsodásoktól, hogy Kassán, a gazdasági tanintézetben, a földművelésügyi minisztérium engedélyével gépcsarnokot létesítettek, abban a gazdák méltányos feltételek mellett megbízható, kipróbált gépeket vásárolhattak. Egyidejűleg megszervezték a tanintézettel kapcsolatos gépkísérleti állomást. Hiába nyújtott azonban a gépcsarnok jelentős fizetési kedvezményeket is, a gazdaközönség így sem vásárolt gépeket, a csarnokot 1888-ban meg kellett szüntetni.

98 A helyzet továbbra sem változott. A szaksajtó kassai orgánuma 1890-ben panaszolta: „A mezőgazdasági gépek és eszközök közt az ekén kívül alig van jobb és hasznosabb találmány a sorvetőgépnél s mégis oly vonakodólag nyúlnak utána gazdáink, holott minden iparkodásuknak oda kellene törekedni, hogy gazdaságukban sorvetőgép működjön." A cikkíró kiszámította, hogy 177 m. holdat vetett el géppel gazdaságában és megtakarítása 315 ft volt, vagyis a gép ára az első évben megtérült. „Soknak látszik — folytatta — egyszerre 300 frtot kiadni egy gazdának és ezen csak úgy segíthetünk, ha összeállnak 5—6-an és közösen vesznek egy gépet."

99 Szolnok-Doboka megyében a 90-es évek elején az Egyleti Értesítő még „a vasekék előnye a faekék felett" témára tűzött ki 5 arany pályadíjat.

100 Sűrűsödtek a kísérletek vető- és más nagyobb gépek kollektív beszerzésére. A Nyitravölgyi Gazdasági Egyesület gyakran rendezett kiállításokat. Ezeknek programjában hivatalosan ugyan nem szerepeltek gépek, eszközök, de mindig olyan tekintélyes helyekről futottak be jelentkezések, hogy az Egyesület mégis helyet adott a kiállítóknak. Ilyen kiállítások voltak:

101 98 Gazdasági Egyesületek Monográfiái, 171. 99 Bálintffy J.: A sorvető gép előnyei. GyG 1890. 50. sz. 100 Gazdasági Egyesületek Monográfiái, 171 101 Friesenhof G.: A Nyitravölgyi gazdasági egyesület története 1872—1896. 4, 43, 67. kk.