Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban
nálata a rendezettebb urasági és jobb bérleti gazdaságokban csakugyan dicséretesen gyarapodó terjedésnek örvend." Galgóczy a gépeket két csoportba osztotta: 1. munkatökéletesítők, 2. munkaerő- és költségkímélők. Utóbbiak voltak ebben az időben fontosabbak a gazdálkodásban. S utóbbiak közé sorolta, sőt nélkülözhetetlennek minősítette Galgóczy a vetőgépeket is, minthogy azok teremtik meg a lehetőséget a sorba vetett szántóföldi növények gépi művelésére, ami olcsóbb, mert ,,mihelyt a föld alkalmas mívelés alatt áll, a kapáló és töltögető eke 1 lóval, 2 emberrel kilencz napszámos munkáját végzi el". 25 De még a vetőgéphez szükséges emberi munkaerő is gyakran gondot okozott. Ez a gond hangot kapott a szaklapok hasábjain is. „Mi, gyakorló mezőgazdák, a gyárosok rábeszélési képességével szemben túlságos jó indulatúak vagyunk, mert a sok szép szóra saját kívánságainknak sem adunk kifejezést, hanem elfogadjuk a reánk erőszakolt jó vagy rossz kivitelt egyforma megelégedéssel . . . azonban hányan vagyunk, a kik régi időtől fogva ne panaszkodnánk a vetőgép kezelési nehézségei ellen? Különösen, ha eszünkbe jut, hogy a vetőgép munkájához naponta három férfi munkást kell alkalmaznunk akkor, amidőn a munkáskéz hiánya mondhatnók országszerte panaszlott kalamitás?" 26 A Galgóczy szavai szerinti „rendezettebb urasági és jobb bérleti gazdaságok" száma kevés volt a külterjes gazdaságokhoz képest. A nagykőrösi határban a XIX. század utolsó negyedében még egy szántásba vetették a búzát, egy szántásba a tavasziakat is, és csak az utolsó évtizedben kezdték el ősszel megszántani a tavaszi vetés ágyát, amely azután a vasboronával megjáratott őszi szántásba került. 27 A szentesi határban ,,az intenzív földmívelés az 1880-as években kezdődik ... A 80-as években kezdik használni az első mezőgazdasági gépeket". Ekkor viszont rohamos fejlődés indult meg, a századfordulón már mintegy félezer vetőgép, 90 aratógép, sok cséplőgép dolgozott a szentesi földeken. 28 Kiskunhalason nagyobb birtokosok a 80-as években kezdték géppel vetni a kukoricát. Tiszaigaron is szokásba jött ez idő tájt a vetőgép. Kukoricavetésre a gabona-sorvetőgépet használták úgy, hogy a felesleges vetőcsöveket kiiktatták, fűvel, ronggyal betömték. Ez a szokás országszerte megtalálható volt. 29 fgy vetették a répát is. De vetették úgy is, hogy leszedték a felesleges ,,vetőlábakat" és a magláda megfelelő nyílásait elzárták. A sorvetőgép így ritkább, de folyamatos sorokat vetett, tehát az erősen munkaigényes ritkítás költségét nem lehetett megtakarítani. Ezért kezdték el újból használni, a század közepén már lomtárba került, javított 25 Galgóczy K.: A gazdasági munkáskérdés a gazdaság mostani körülményei között. Bpest 1879. 3. kk. 26 höherer A.: Gazdasági gépek a s. a.-újhelyi általános kiállításon. GM I. évf. 1877. 4. sz. 27 Galántai Fekete B.: Nagykőrös. Bpest 1927. 113. 28 Nagy Imre: Szentes. Bpest 1928. 293. 2 '> Balassa I. i. m. 146.
