Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban
szerkezetű fészekbevető gépeket. A négysoros Kutzer, az ötsoros Sack, a kombinált Waschatko fészekbevetők mellett magyar gyárak, a Kühne, a nyitrai Havas, a győri Negro is gyártott fészekbevető gépeket, de ezek kis számban kerültek alkalmazásra, a gyakorlatban inkább csak répavetésnél. 30 Egyes gyárak forgalomba hoztak olyan fészekbevető készüléket, amelyet rendes sorvetőgépekre lehetett rászerelni. A Kühne Hungária Drillhez, Sack vetőgépeihez is voltak ilyen szerkezetek, amelyeket a gyárak soronként 12 forintért szállítottak. Minthogy azonban a fészekbevető csöveiből 3—11 mag hullott egyszerre, s ezek nem egy csomóban, hanem kissé széthúzott, egyenetlen sorban helyezkedtek el, a ritkításnak sok napszámot igénylő művelete rendszerint ezeknél sem maradhatott el úgy, hogy tekintélyes szakírók 31 a speciális fészekbevető gépek használatát csak nagyon drága magféleségeknél és csak nagyobb gazdaságokban tartották szükségesnek és gazdaságosnak, egyebekben kukorica, répa vetéséhez is újból csak a gabona-sorvetőgép használatát ajánlották. Az 1885. évi budapesti országos kiállítás vetőgépei között fészekbevetőt senki nem állított ki, jeléül annak, hogy a gépi vetésnek ezt a módját nem tekintették megoldottnak. Magyarországon nem kellett attól tartani, hogy teljesedik Kautz Gyula jóslata: „Nem túlozunk azt állítva, hogy ha a folyton tökélyesbedő technika és tudomány segélyével még tovább haladunk, elérhető lesz oly idő is, ahol az embernek az anyagi munka és az üzlet 32 terén más feladata alig leend, mint a természeti mozgás-erőket megindítani, a munka-anyagot elkészíteni és a géppel érintkezésbe hozni, meg a gép működését vezetni, ahelyett, hogy maga közvetlenül is venne részt a physikai munkában és fáradságban." 33 A próféciális szavak abban az időben utópisztikusnak látszottak. „A gépek által az embernek a természet feletti uralma és fennsőbbsége állapíttatik meg" — írta a XIX. század második felének tudós közgazdásza, de a mezőgazdaságra nézve csak arra a következtetésre jutott, hogy a gépesítés üteme nagyon lassú, mert nem egyenletes a társadalom szükségleteinek jelentkezése a termeivényekkei kapcsolatban, és mert az ipari értelemben vett „tömeges produkció" a mezőgazdaságban amúgy sem állandó, vagyis „a munka irányzata igen gyakran megváltoztatandó". A jobbágyfelszabadítás előtt egy hold szántóra általánosságban 6 ft 29 kr termelési költség esett Magyarországon, és éppen a változások, mégpedig a munkaszervezetiek éppen úgy, mint a termelési rendszerváltozás, okozták, hogy az abszolutizmus idején már holdanként 22 ft 5 krral kellett számolni. 34 A termelési költségek emelkedése a ráfordítás fi30 Hivatalos jelentés az 1885. évi budapesti kiállításról. Bpest 1886. IV. 134. 31 Bálás Á.—Hensch A.: i. m. I. 333. 32 üzlet = üzem. 33 Kautz Gyula: A nemzetgazdaságtan rendszere. Pest 1870. 68. §. 381. 34 Éber Ernő: A magyar állattenyésztés fejlődése. Bpest 1961. 195. 11* 163