Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

Bevezetés

2. Hegyközi táj, előtérben Kovácsvágás. Balassa I. felv. a nép használatában öröklődött s hivatalos feljegyzésre csak elvétve került. A lehetőség azonban meg van arra, hogy korábbi forrásokból is előkerüljön a Hegyköz neve. A közhasználatban manapság nemcsak a felsorolt falvakban, hanem a Bodrogközben, a Hegyalján és a Hernádmentén is használják ezt a megjelölést. Gyűjtésemet nemcsak a tulajdonképpeni Hegyköz 15 községére terjesztettem ki, hanem hozzávettem az ettől délre levő hat falut is, sőt kiegészítésképpen gyűjtöttem a még délebbre eső Rudabányácskán és Komlós^ kán, továbbá az északkeleten települt, de már a Hernádvölgyéhez tartozó Telkibányán, Pányokon és Abaújvárott is. Arra törekedtem, hogy a terület történetének, történeti földrajzának, a lakosság vándorlásának, nemzetiségi összetételének, történeti és jelen statisztikájának legfontosabb adatait felkutassam és rendszerezzem. A Hegyközzel kapcsolatban az ilyen munkának igen sok nehézsége akadt, mert Abaúj megye levéltári anyagához nem sikerült hozzájutnom. így elsősorban az Országos Levéltárra, azon belül a Károlyi Levéltárra voltam utalva. Ez utóbbinak anyaga 1686-tól jelentős, amikor a család a füzéri birtokot megkapja. De a dicalis összeírások, a dézsma-jegyzékek, az urbáriumok és a XVII. szazad végétől egyre szaporodó más iratanyag lehetővé tette néhány fontos kérdés megvilágítását. A levéltári adatok alapján a lakosság változását, gazdasági helyzetét, a termeivényeket, a művelési rendszert elég jól meg lehet rajzolni. Sokkal kevesebb adatot találtam a művelés technikájára vonatkozóan. A XVII—XIX. századra a helyi egyházak irományai voltak segítségemre, elsősorban az anya-