Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A hegyközi földművelés változása és jellege

A kaszának a gabona aratásban használt, hacsak szórványosan előforduló gereblyés változata (Kh., Ny.) ugyancsak észak felé kapcsolható.

345 Itt a sarlót nem régen hagyták el és gabonaneműeket csak néhány évtizede kaszálják, amikor a munkásvándorlás az Alföld felé irányult, ahol a csapófás kaszával ismerkedhettek meg, így természetes, ha a Hegyközben általánosan ezt honosították meg. A hegyközi gabonakeresztek legrégibb (XVI. sz.) formája és számolása része volt annak a hatvanas számrendszernek, melyek a keleti és nyugati szlávoknál is előfordult, de még messzebb egészen az Alpokig terjedve óeurópai hagyománynak látszik.

346 Egy hatvanas egységben, a kepében, két kalangya és egy kalangyában két 15 kévés keresztet számoltak. Ez a rendszer a XVII. század második felétől megbomlott és miután a 20-as ési 18-as keresztek váltakoztak egy darabig egymással, végül is az utóbbiak győztek és váltak általánossá, amiben ugyancsak nagy része lehetett az Alföldre és általában a délebbre fekvő területekre vándorló képeseknek is, akiknek ott ilyet kellett rakniok. Ennek, a területünket egy nagyobb egységhez kapcsoló számolási és összerakási módnak, talán egy késői emléke lappang a 14-es árpakeresztekben. Az árpának helyenként és időnként való rendrevágása és a markoknak gereblyével való összegyűjtése olyan elem, mely az alföldi gazdálkodásból származhat, hiszen korábban az árpát is csak sarlóval vágták és ez az eljárás a kasza aratásra való alkalmazásakor honosodott meg. Ezt a módszert ugyancsak a vándormunkások hozhatták magukkal a délebbi vidékekről. A Hegyközben mindig csépeltek, még elvétve sem nyomtattak. Az itt használatos csép, kapás középszíjas rendszerű, mely a magyar nyelvterületen általánosnak mondható.

347 Megegyezik mindenben azzal, melyet a Bódva-völgy ében,

348 a Hernád-mentén, a Hegyalján vagy a Bodrogközben használnak. A Hegyközben a cséplésnek kétféle formáját ismerték. Az egyik az agyalás, melynek célja a szemnyerésen kívül az almozásra vagy takarmányozásra felhasználható szalma, a másik az ódalazás, melynek során a szemen kívül zsúpot kívántak nyerni. Az utóbbinál jellegzetes, ha nem is általános a kéve fejének nyomórúddal történő leszorítása, ami a Bódva-völgyében is előfordult.

349 Ez a vonás, bár az összehasonlító irodalomból, ilyen látszólag apróságot nagyon nehéz kimutatni, úgy látszik, hogy mint kidolgozottabb zsupszerző eljárás észak felé ugyancsak nyomonkísérhető. A cséplés elmaradathatlan eszköze a Hegyközben a rugdaló- vagy szűrőgereblye, melyet Gunda Béla a Bódva-völgyében jellegzetes alföldi vonásnak tart.

350 A gyűjteményeink és az azóta feljegyzett adatok azt bizonyítják, hogy a magyar nyelvterületen a görbefogú gereblye állandó és fontos szerszáma a cséplésnek olyan vidékeken is, ahol az alföldi hatással annak jelenlétét nem magyarázhatjuk.

351 Mivel a rugdaló gereblyét jellegzetes cséplő és nyomtató területeken egyaránt megtaláljuk, így a Hegyköz földművelésében nem tekinthetjük feltétlenül alföldi vonásnak.