Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)
A hegyközi földművelés változása és jellege
Sokkal jellegzetesebb szerszám az előbbinél a szórólapát. A Kárpátmedencében két egymástól élesen elkülönülő és egy átmeneti formát találunk. E formák szoros kapcsolatban vannak a munkamóddal, ezt a kérdést néprajzi irodalmunk csak az utóbbi időben világította meg. 352 Eszerint a Hegyközben használatos kupás szórólapát és a vele csűrben végzett munka észak felé kapcsolódik. A szemes gabonát a Hegyközben sohasem vermelték, ami pedig a Hegyalján (pl. Sárospatak) nem volt ismeretlen. A szuszékokhan a fersZógokban való elraktározáson kívül az északibb vidékekre jellemzően hordóban is tárolták a szemes életet. Hasonló tárolási eszközöket és módot többek között a szlovák Giraltovce környékén jegyeztek fel. A gabonatartó hordó közeli formabeli egyezést mutat a hegyközivel. 353 A Hegyköz szénamunkájának és raktározásának megvizsgálása is néhány érdekes tanulsággal szolgál. A hegyvidéki gazdálkodás szénakezelési módját Győrffy István a következőképpen határozta meg: ,,Az ösztörüvel való szénaszárítás, a rúd köré rakott boglya, s az abara nemcsak a magyar hegyvidék szokásos szénakezelési módja, megtaláljuk ezt a rutén, lengyel, cseh, osztrák szomszédoknál is. Valószínűleg óeurópai szénakezelési mód. Az Alföldön nem ismerik, bár az abarához hasonló, de nem mozgatható fedelű állásfélét szénatartásra itt is használnak főleg a keleti részeken." 354 Mindehhez számítsuk hozzá a favillákat, a szénahordás jellegzetes hegyvidéki eszközét: a lajtorjás szekeret és nézzük meg, hogy a követelményeknek mennyiben felel meg a hegyközi széna- és takarmánykezelés. A szénavillák között régebben gyakori volt a természetes fából hajlított forma, melyhez a Beregből, Máramarosból ismertek állottak a legközelebb. A kétágú hasított és erősen görbülő ágú villa megfelelőit Gömör, Borsod megye északi részéből tudjuk kimutatni. A háromágú gyámfogas villák a Kárpátokra jellemzőek és általánosak az egész Dunántúlon is. Ezek a villaformák, az egyetlen háromágú hasított kivételével, a hegyvidéki földművelésre jellemzőek. 355 Láttuk, hogy a takarmányféléket általában oszrón szárítják, a szénából legfeljebb néha a sarjút rakják rá. A hegyközi határokat takarmány betakarítás idején a sok oszróra rakott száradó takarmánycsomó jellemzi. Tőlünk északra mindenfelé megtaláljuk mind a két formáját, 356 de dél felé egyre ritkul és Sátoraljaújhely alatt egyszer sem fordul elő. Másképpen áll a helyzet a rúd köré rakott szénaboglyával. Ennek nyomát a Hegyközben ritkán találtam meg, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy a szénát, ha csak lehet, fedél alatt tartják. Megjegyzendő, hogy a valamivel délebbre fekvő Óhutában a szlovák lakosok rendszeresen rúd köré rakják a szénát. Az abara-típusú szénatartó egy-egy példánya a Hegyköz legtöbb falujában előfordul vagy legalábbis még emlékeznek rá. Erre a tényre és a szóbeli megállapításokra támaszkodva ezt egyszerű esetlegességnél többnek tekinthetjük. 357 Itt inkább korábbi összefüggést sejthetünk azokkal a területekkel, ahol az aborát általánosan használták. 358
