Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A Hegyköz település- és gazdaságtörténeti áttekintése

János, Tóth István, Tóth György, Tóth Gyurka, Orosz Lukács, Kopcsa Mihály, Muszkovics Lukács. Az 1689. évi összeírásban csak a Kovács, Tóth és Kopcsa családokat találjuk meg. Ezek közül az első kettőnek nem sok bizonyító ereje van, az utóbbi meg van 1673-ban is,

54 de a korábbi összeírásokban nem találjuk a nyomát. Kétségtelen, hogy a lakosság száz év alatt teljesen kicserélődött. Az Orosz és Tóth családnevek nemzetiségekre vonatkoznak és még néhány ilyen név bizonyítja az északi, északkeleti irányból történő bevándorlást. Ebben az időben a füzéri jobbágyoknak és taxásoknak 7 lovuk (0,5), 18 ökrük (1,28), 13 tehenük (0,92), 17 sertésük (1,21) volt, méhvel és juhval egyáltalában nem rendelkeztek. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a jobbágyok és zsellérek száma még mindig rendkívül kevés; csupán fele az 1689., és negyede az 1626. évinek. Az egy-egy családra jutó állatállomány itt-ott eléri, esetleg meg is haladja az 1689. évit, de még így is rendkívül alacsony. Mégis az ökrök viszonylag kedvezőbb arányszáma sejteti a földmüvelés jelentőségének növekedését. Most vizsgáljuk meg a fenti módon Filkeházát is, melyről tudjuk, hogy legalábbis néhány éven keresztül lakatlanul állott. Vessük össze az 1626. és 1763. évi adatokat. 1763-ban 19 taxas van a faluban (1626-ban a jobbágyok és zsellérek száma együttesen 32). 1763-ban 28 ökör (64) mellett ló egyáltalában nincs (13), tehén 14 (95), juh semmi (371), sertés 4 (106), méh semmi (13). 1763-ban fejenként 2 hold szántójuk és egy hold rétjük van. Az egy családra jutó állatállomány a következőképpen oszlik meg: ló semmi (0,40), ökör 1,57 (2,—), tehén 0,73 (2,96), juh semmi (11,59), disznó 0,21 (3,31), méh semmi (0,40). Eszerint a filkeházi taxások valamivel jobban voltak állatállománnyal ellátva ökör esetében, más esetben rosszabbul, mint a fenntebb vizsgált füzériek, de még csak meg sem tudták a XVII. század eleji állapotokat közelíteni. Eddigi adatainkból kiderül az, hogy a XVII. század utolsó negyedétől egy rendkívül nagy elszegényedési és elnéptelenedési folyamatnak vagyunk tanúi a Hegyközben, mely mélypontját a Rákóczi szabadságharc leverése utáni években érte el, de a lakosság száma még a XVIII. század közepén is rendkívül csekély. Láttuk azt, hogy helyenként a XVII. század végén már feltűntek szlovák és kárpátukrán telepesek. Filkeháza rutén jellegét már 1680-ban is említik.

55 A nagyobb arányú telepítés a Hegyközben csak a XVIII. század második felében indul meg és ezzel kialakul a vidék ma is meglevő vagy nyomaiban jól felismerhető nemzetiségi képe. Ekkor keletkeznek a jellegzetes szlovák telepes községek, melyeknek nyomát a XVIII. század utolsó harmadáig egyáltalában nem találjuk. 1763-ban még ezt írják: ,,Item egy kis Praediumocska Hollóháza melyben ordinarie Terem 30 Szekér széna."

56 Tehát kétségtelen, hogy ebben az időben még nem lakott hely, mert a rávonatkozó ilyen adatokat sehol sem találni. A Károlyi család visszaszerezve a hegyközi birtokot, 1760 után nagy erdőirtásba kezdett, akkor alapítják az első üveghutákat is a Hegyköz-