Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A Hegyköz település- és gazdaságtörténeti áttekintése

ben. Mindehhez munkáskéz kellett, ezért indult meg a szlovák erdőmunkások betelepítése. Ebben az időben alakult meg mai nevén nevezve: Hollóháza, Kishuta, Nagyhuta és Vágáshuta. Kétségtelen az, hogy önálló faluként 1773-ban még egyiket sem veszik számba.

57 Az új településű falvak történetét nézzük meg egy kicsit közelebbről, mert ez a Hegyköz településtörténetének egészen tisztázatlan kérdése, ugyanakkor a tiszta szlovák lakosságú falvak különös színfoltot jelentenek a Hegyköz földművelésében is. Hollóháza neve már a XIII. században feltűnik,

58 de a XVI. században előbb Zocusnak,

59 majd praediumnak

60 nevezik. Kétségtelen az, hogy a dicalis összeírásokban, a dézsma jegy zekékben, az urbáriumokban sem a XVI. , sem a XVII. században nem találjuk nyomát. Az összeírások a XVII. század végén is csak mint pusztát, illetőleg kaszálót emlegetik.

61 A füzéri rk. egyház anyakönyveiben 1780-ban találtam egy bejegyzést, mely azt bizonyítja, hogy az első telepesek megérkeztek. Ekkor Hollóháza és a következő években mind gyakrabban fordul elő Huta Holóhásiensis néven. A nevek többsége szlovák eredetűnek látszik (pl. Latka, Samajka, Gracsik, Rihanek stb.), de találkozunk néhány német hangzású névvel is (pl. Stuker, Wagner, Szmelczer), Hogy ez utóbbiak honnan kerülhettek ide, arra nézve alig találunk utalást az anyakönyvekben. De 1809-ben Casparus Gabel ex Metzenzéf neve arra enged következtetni, hogy az első németek talán Mecenzéfről kerültek Hollóházára, akiknek számát a kemény cserépgyárban dolgozó és itt véglegesen letelepedett német munkások szaporíthatták a múlt század második negyedétől kezdve. A füzéri anyakönyvek Hollóházát 1787-től kezdve Huta Füseriensisnek nevezik egészen 1800-ig. Ez az elnevezés azonban nem lehetett általános, mert más helyen 1789-ben azt olvassuk: ,,In Huta Hollohasiensis Domos Inquilinaris 15", ezek a zsellérek nem szolgáltak, hanem 270, tehát fejenként 18 napot, megváltottak. Ugyanebben az évben máshol azt találjuk, hogy „Arenda Huta Vitrariae Hollohasiensis 40 Rf."

62 Mivel tudjuk azt, hogy „Hollóháza a Kegy. Urbárium behozása után telepíttetvén meg Class ifi cal va nintsen"

63 (az urbárium szabályozása Abaúj ban általában 1771-ben történt), így nem járhatunk messze az. igazságtól, ha a falu újra való megtelepedését 1770—80 közötti évekre tesszük, annál is inkább, mert vannak ilyen jellegű megállapítást tartalmazó feljegyzéseink is.

6í A XIX. század elején Hollóházáról azt írják, hogy itt „régente Üveg Huta volt, melly meg szűnvén és a lakosok meg szaporodván, már most Helység lett".

65 Ebben az időben a lakosok a házkörüli irtásföldjeiket művelték és árendában bírták az uraság 37 holdnyi új irtásföldjét, melyért 51 rénesforintot fizettek. 1826-ban már újra működik az üveghuta, amit az uradalom árendába adott ki. Ekkorra a lakosság száma már jelentősen megnövekedett: „Ezen Helységbeli lakosok Tót nemzetbéliek; Vallásokra nézve Romai és egyesült Görög Catholikusok — szegény tehetségűek — a 75 zsellér közzül tsak tíznek vagyon két-két vonó marhája — urbarialis szolgalatjaiknak tellyesítésében restek."

66