Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A gabonatermelés - Az aratás és hordás

65. A keresztekbe rakott kévék száma a Hegyközben 1673-ban. OL. Regesta Decimarum* E. 159. Abaaj m. 1673/3. adatai alapján sülünk,

219 míg Kajatárói 33 kévés keresztről esik szó,

220 de előfordul, mint kivétel a 32 kévés kereszt is a Hegyközben.

221 Ma csak két olyan momentum van, ami esetleg a középkori számolási rendszerek csökevényeképpen értékelhető. Az egyik az, hogy a kévekötelet általában nem egy, hanem két keresztre számítják, vagyis 36-ot raknak egy csomóba, éppen úgy mint régebben a kalangya és a kepe egymáshoz viszonyában láthattuk.

222 A másik pedig az, hogy az árpát egyes falvakban 14 kévés keresztekbe rakják. Pálházán ezt azzal indokolják, hogy sokkal rövidebb a szára, nem lehet jól lekötni és így könnyen felborulna. Ez annál is valószínűbb, mert az árpakévéket ma is négy markosra kötik. Radványban mióta a kévék kisebbek lettek többnyire elhagyják a 14-es keresztet, ha itt-ott még látni is belőle néhányat. Hasonló a helyzet Nyíriben is azzal a megtoldással, hogy zabból, még az árpánál is ritkábban raknak 14-es keresztet, erre csak akkor kerül sor, ha nagyon gyenge a termés.

223 A búzát, a rozsot ma az egész Hegyközben egységesen 18 kévés keresztekbe rakják, ez alól a hegyi szlovák falvak sem kivételek. A keresztsort a föld közepén helyezik el, mégpedig a legszárazabb helyre, egymás végében, mert így védi egyik a másikat a lezúduló víz és a szél ellen. Erdő közelében levágott és összehajtogatott gallyat tesznek a kereszt alá ilyen-