Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A gabonatermelés - Az aratás és hordás

55. A kévekötél megcsavarása. Füzérkajata. Dévai J. felv. férfihiányban is ritkaság számba ment, ha az asszony arra kényszerült, hagy aratáskor kaszát vegyen a kezébe. A gabonaneműeket általában rávágják, ez alól csak az árpa és ritkán a zab kivétel, ezeket rendre is vágják. Mielőtt megkezdik az aratást megnézik, hogy honnan áll az élet, vagyis, hogy müyen irányba dűl vagy pedig egyenes maradt az érés idején is. Az utóbbi esetben mindegy honnan kezdik, rendszerint azt a részt választják, amelyik az úthoz közelebb fekszik. Ha azonban mondjuk észak felé dűl, akkor a déli oldalról fognak hozzá, mert csak így dűti jól a csapófa, másképpen nem is lehet aratni. Ha kuszált a termés, akkor rendkívül nehéz az aratás, mert állandóan forogni kell, majd erről, majd arról suhintanak egyet, mindig úgy, hogy a dűléssel szembe vágjanak. A búzát és a rozsot mindig marokra vágják. A jó kaszás szépen odaüti a levágott