Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A gabonatermelés - Az aratás és hordás

életet, nem csipkézi be, mint a gyakorlatlan. Ezért jó kaszás után könnyű is a markot szedni, csak meglökik és borul össze, leválasztja és már szépen tehetik is le. A marokszedés az asszonyok feladata. Neve marokszedő, markos (Kh.), félkezes (Pu.). A kaszásnak háttal halad és simasarló segítségével magához szorítva szedi fel a markot, amit az előre elkészített kötelekbe rak le. Marokban az így vágott gabona csak addig marad, amíg meg nem szárad. Ez egy pár óra alatt megtörténik és csak akkor tartják egy-két napig így, ha nagyon sok benne a gaz és az idő állandónak mutatkozik. Ujabban az asszonyok már sarló nélkül is szednek, ilyenkor a karjukra rossz harisnyát húznak vagy vászonnal tekerik azt be, esetleg külön erre a célra készült vászon karvédőt használnak, hogy a gabonában levő szúrós gaz a kezüket ne kezdje ki (Ny., Kh.). Az árpát akkor vágják rendre, ha nagyon alacsony és lóhere is van benne; a zab rendre való vágása ritkább. Renden az árpa könnyebben és hamarabb kiszárad. Ezután az asszonyok gereblyével szedik össze marokra és a föld közepére sűrűn egymás mellé hordják össze bekötésre. A zabnak gereblyével való összeszedésére azt mondják: zabot húznak (Fr.). E munkára a rendes szénagereblyét használják. 56. Fecskefarkas kötél. Nyíri 57. Zsúpból előre elkészíteti régi fajtájú kötél. Nyíri