Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A gabonatermelés - A vetés és ápolása

A vetés megkezdését az időjárás szabja meg; itt is járja az a közmondás: tavasszal porba, ősszel sárba. De jobban szeretik, ha a szemet behúzó borona után porzik a talaj, mert ha túlságos nyirkos, akkor nem lehet azt megfelelően megdolgozni. Nyíriben úgy tartják, hogy legjobb szombaton kezdeni a vetést, Kishutában a hétfőt, keddet vagy csütörtököt mondják szerencsés napnak az, első marék elszórására. Kovácsvágáson hétfőn, kedden vagy szombaton kezdik a vetést. Mikóházán a katangkóró virágja szabta meg a kezdés idejét. Ha a virág felső része hull le először, akkor korán, szeptember elején kellett vetni, ha a közepéről pereg le korábban a szirom, akkor szeptember—október fordulóján és ha az alsó rész hervad el először, akkor későn, csak októberben kell vetni ahhoz, hogy jó termést takarítsanak be. A vetés időpontját régebben szoros kapcsolatba hozták az égitestek járásával. így a gabonavetését, akkor kellett kezdeni, amikor a fiastyúk először megjelent az égen. Az újholdat nagy örömmel várták, mert az ilyenkor elvetett magból a csíra oly gyorsan növekszik, mint a hold. Ezért is üdvözölték a holdat az alábbi verssel: Űj király, új király Köszöntelek téged Űj király névvel Te is köszönts engem új egészséggel. Mások inkább az alábbit mondogatják, várván arra, hogy minél előbb elkezdhessék a vetés fontos munkáját: Isten hozott drága vendég Oh, mennyei gyönyörűség Angyali szép járásidnak, örül a mi szívünk annak. De nemcsak a kezdést határozzák meg az égitestek, hanem azt is, hogy mikor nem szabad vetni. így abban az időszakban, amikor a hold és a nap egyszerre van az égen, ahogy mondják két nap van az égen, akkor tartózkodni kell a vetéstől. ^^e^— -- —I ^mnzrr^ 41. Gordonyozó (gyomszurkáló) Füzér. RM. lisz. 59.12.15 A szlovák katolikus falvakban mielőtt munkához látnának, leveszik kalapjukat, keresztetvetnek és: ,,Az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében" fognak a vetéshez. A reformátusok a kalapjukat megemelték és Isten áldását kérték a vetés munkájára (Ny.). A vetéshez magához kapcsolódó hiedelmekből nem sokat sikerült felderítenem, legfeljebb annyit tudnak, hogy nem szabad dohányozni, mert akkor üszkös lesz a gabona, éppen úgy tilalmazzák a munkaközben való beszélgetést is.