Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A gabonatermelés - Az aratás és hordás

Az elvetett magot elboronálják, ha a szükség úgy kívánja újabban meg is hengerelik, de azután nem sokat törődnek vele. Ha a kikelt vetés nagyon gazos, akkor acaíoíóval vagy gordonyozóval megtisztítják. A kiszúrt gazt ott hagyják, mert úgy is elszárad. Később már csak nézegetik és becsülik, hogy milyen termésre van kilátás. Ha Szentgyörgy napkor a varjú el tud bújni a vetés között, akkor gazdag aratásra számítanak. A katolikus falvakban májusban tartják a határszentelést, melyen az egész falu ott van. Ilyenkor precesszióval vonulnak ki, templomi zászlók alatt, énekelve, A határnak valamelyik olyan közeli részét választják ki, ahol jó termés ígérkezik. A Hegyközben a szépen induló és érésbe hajló vetéseket júniusban a nagy viharok, jégesők, felhőszakadások sokszor megrongálják. Azt tartják, ha halottat visznek keresztül a határon, akkor utána jégeső vagy zivatar következik. A jégről azt is mondják, hogy az büntetés, mert az emberek erkölcse nagyon elromlott. Ha már nagyon esik a jég. akkor élével felfele állított baltát tesznek az eresz alá, azt remélve, hogy attól az megszűnik (Ny.). Az aratás és hordás Ha az élet már érésbe hajlik, akkor előkészülnek az aratásra. Az aratás megkezdése az időjárástól függően változó, de általában jelentősen későbbi, mint az Alföldön s ennek, a kepés aratók esetében volt jelentősége. A viszonylag síkabb fekvésű határokban is legfeljebb július 5 után kezdenek, de megesik, hogy csak július 21 körül lehet hozzáfogni az aratáshoz. A hegyi falvakban általában július 15 után indul meg a betakarítás munkája, de van rá eset, hogy csak a hónap végén foghatnak hozzá és a munka augusztusba is belenyúlik. így elmehettek először más vidékre aratni. A gabona legegyszerűbb betakarítási módjára, a nyüvésre itt-ott még emlékeznek, amikor az aszály miatt a gyenge termést sem sarlóval, sem kaszával nem lehetett levágni (Pu., Ny.). 1959. év végén nagy szárazság volt a Hegyközben, úgyhogy sokáig nem tudtak sem szántani, sem vetni, akkor mondotta egyik adatközlőm, ha ez sokáig így tart, akkor majd nyűni kell az életet (Fr. szerencsére nem következett be). Az aratás régi eszköze a sarló, melynek, mint máshol is kétféle formája ismeretes: aratósarló és kaszasarló. Az előbbit recéssariónak is nevezik (P.), mert éle fogazott. Ezeket a cigányok készítették és azokat jobbnak tartották azoknál, amelyeket később és manapság is a boltokban lehet vásárolni. Elsősorban Nagybózsván, Kovácsvágáson laktak olyan cigányok, akik jól értették a recéssarló kalapálásának minden csínját-bínját. Voltak, akik házaltak vele, másokhoz meg el kellett menni. így a kovácsvágásiak néhányat a vállukra akasztottak és végig kiabálták a falut: Sarlót vegyenek! Nem pénzben kérték az árát, hanem természetben aszerint, hogy milye volt a gazdának és mire volt szüksége a cigánynak. A falu kovácsai,