Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A talajjavítás és talajművelés

33. Szántás sík talajon. Füzér. Balassa I. felv. nem tették ki az ágyneműt tavasszal a napra, amíg az eke először ki nem ment szántani. Mikor kiértek a földre és meghúzták az első barázdát, annak a földjével bedörzsölték az ökör nyakát azt tartván, hogy akkor azt egész évben nem töri fel a járom. A szántók közül sokan, még a reformátusok is, mielőtt a szántásba kezdtek volna, keresztet rajzoltak a föld sarkába és ugyanezt tették, amikor abbahagyták a munkát és hazafelé indultak. Az ugyancsak abaúji Györkén, amikor a fogat először ment ki szántani, megállt a ház ajtaja előtt, a gazdasszony körül ment a szekéren és egy bögre vízből meglocsolta a gazdát, a szekeret, hogy szerencsésen végezzék munkájukat.

159 hasonló eljárásra homályosan területünkön is emlékeznek (pl. Ny.). Sík földön csak az első barázdán vezetik körbe a tehenet vagy ökröt, mert tovább — ha már megszokta a munkát — maga is elmegy. De erősen lejtős helyen, ahol a hegyoldalnak, a föld alakjának megfelelően kell fordulni, ott asszony vagy gyerek állandóan vezeti a jószágot. A lovat