Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A talajjavítás és talajművelés

a Hegyközben. így a sarló után maradt magas tarlóról az öregek azt tartották, hogy leszántva megtermékenyíti, trágyázza a földet. A kosarazás vidékünkön az utóbbi évtizedekben nem volt szokásos, hiszen a juhtartás csaknem teljesen megszűnt. Régebben is elsősorban az uradalmak kosaraztattak. Egy hétig hált a juh a kosárban egy helyen és úgy megtermékenyítette a földet, hogy annak trágyázásáról hosszú ideig nem kellett gondoskodni. A parasztgazdák emberemlékezet óta nem kosaraztattak, hanem akolban tartották a juhot. A trágyáját nagyon megbecsülték, mert azt tartották: tíz év múlva is meglátszik, hogy melyik földet trágyázták juhganéval. Ősszel, mikor beszorult, kora tavasszal, mikor még nem járhatott ki a juh, minden 3—4 napban szalmával almoztak alá; azt rágta, ganézta, vizelte a jószág állandóan, úgyhogy a tél és tavasz elejére már majdnem egy méter vastag gané volt alatta. Ezt kivágták és télen szánkóval, tavasszal szekérrel szállították a földekre, ott szétverve elteregették (M.). Az erdőben összegereblyélt falevéllel közvetlenül történő trágyázás nem volt szokásban, de a jószág alá ma is almoznak falevéllel. Ősszel vagy koratavasszal az erdőben összegereblyézik (Kh., Nh., Vh.) és háton vagy befonott oldalú lajtorjás szekéren hordják haza (Fr.). Mások nem is teszik a jószág alá, hanem egyenesen a ganédombra. fordítják és a szarvasban a trágyával összeérve tetemes mértékben növeli annak mennyiségét (Fr.). így, ha közvetett módon is, de mégis falevéllel is táplálják a föld termőerejét. Az összegyűjtött fahamut is felhasználják trágyázásra, de rendszerint 19. A Irágija kiszállítása szekérrel. Xtjíri. Balassa I. felv.