Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A talajjavítás és talajművelés

20. A trágya kiszállítása szánnal. Kishuta. Dévai J. felv. csak úgy, hogy állati trágyával keverik össze (Ny.). Az utóbbi években sokkal többet trágyázták, mint 30—40 évvel ezelőtt, mert a parasztgazdaságokban több lett a szarvasmarha, hiszen a földosztás során a legtöbb falu legelőhöz, réthez is jutott. Leginkább a kapások alá trágyáznak, ezek közül is elsősorban a krumpli az, amely a kövérítést mindenképpen megkívánja, de a kukoricát is többnyire megtrágyázott földbe ültetik. A gabonaneműeket már csak az előző évben megtrágyázott földbe vetik. Általában a korszerűbben gazdálkodók arra törekedtek, hogy a földek legalábbis minden 3—4. évben megkapják a ganét. Vannak olyan helyek, ahova szekérrel vagy szánkóval a trágyát nem lehet felhordani. Ilyenkor a megrakott szekér vagy szán megáll a hegy aljában és a férfiak saroglyára, rakják a trágyát, s ha a hegy nagyon meredek, akkor cikk-cakkban, ökörhúgyban megindulnak felfelé. Ez rendkívül fáradságos és lassú munka, úgyhogy a legtöbb helyen fel is hagytak vele, s az ilyen földet nem művelik, hanem parlagoltatják (Ny.). Kovácsvágáson is a határ egy részében saroglyázták a trágyát, de az utóbbi években itt is felhagytak vele. A saroglya a magyar falvakban ismeretes, a szlovák falvakban, ahol a határnak egy jelentős részét nem lehet szekérrel megközelíteni, ponyvában hordják a trágyát a legmeredekebb hegyoldalakra is. A munkát mindig tavasszal végzik, mert általában a tavasziak alá trágyáznak. A kihordást megelőző nap, végigjárják a rokonokat, szomszédokat és meghívják őket trágyát hordani. A munkát nem kezdik pénteken, mert akkor nem