Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A hegyközi földművelés változása és jellege

A hegyközi földművelés változása és jellege Azokat a változásokat, melyek a Hegyköz földművelésének technikájában az elmúlt századok alatt végbementek, nem minden korszakban tudjuk — adatok hiányában — lemérni. A XVI. század végén és a XVII. század elején jelentősen megnőtt a szántóföldi állomány, ami kisebbnagyobb technikai változások nélkül aligha eshetett meg. A XVII. század második felében kimutathatóan megváltozott a szálasgabona számolási rendszere, a korábbi hatvanas alapszámolás mind kisebb területre szorult, majd egészen eltűnt. E változás indítóokai, feltételezhető kapcsolatai számomra egyelőre ismeretlenek. Az első általunk is megfogható nagyobb változás a XVIII. század végén és a XIX. század elején zajlott le, amikor az új kapásnövények: elsősorban a krumpli és a kukorica, területünkön megjelentek. Megnövekedett a kapa jelentősége, ugyanakkor a nyomásos gazdálkodáson alapos rést vágott a kukoricás-, krumplis-, majd répáskertek forgóba nem osztott területe. E korban egyre nagyobb térre volt szüksége a földművelésnek, ezért jelentős mértékben megnövekedtek a nyomásos gazdálkodáshoz nem tartozó irtásföldek mennyisége. A nagy és általunk is lemérhető változásra 1880—1920 között került sor. E korszak végén szűnt meg az ugarral való pihentetés és ezzel a háromfordulós rendszerben az addigi beosztás jelentős mértékben megváltozott, megnőtt a termesztett takarmánynövények (lóhere, lucerna) jelentősége. A régi faekét felváltotta a sok fajtájú, részben gyári, részben helyi és környékbeli kovácsok által készített félfaeke, majd helyenként a vaseke. Megjelent, ha szórványosan is egy új eszköz: a henger. Az aratásban a sarlót fokról fokra a kasza szorította ki, ezzel egyidejűleg megváltozott a kévék és a keresztek nagysága is. Általánossá váltak a 18 kévés keresztek. A cséplést mind kisebb térre korlátozta a kézigép, majd a járgány és végül a cséplőgép. A szórás is sokat vesztett a jelentőségéből és csaknem teljesen eltűntek a használatból eszközei: a szérűgereblye, szórólapát, felezőseprű. A századfordulótól kezdve már rendszeresen nem használják a favillát. A fa és szaru kaszakőtartókat a bádog váltja fel. Ebben a korszakban a részes munkában a munkások részesedésének határozott csökkenése figyelhető meg.