Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A szénamunka

139. A hegyközi szekér szerkezeié : Készei: 1. rúd, 2. ágas, 3. rakonca, 4. tengely, ö. simely, 6. fergettyű, 7. derékszög, 8. juha, 9. cugpánt, 10. nyújtó, 11. nyújtókarika, 12. féktartó, 13. hátsócigas, 14. simely, lö. ánstok, 16. lőcs, 17. keréktalp, 18. küllő, 19. agy, 20. tengelyvégszeg, 21. persely 140. A szénásszekér lekötésének módjai a Hegyközben hordásra előkészített szekér a boglya mellé áll és ketten megkezdik a szekér kibélelését. A munkát csak ketten tudják rendesen elvégezni. Kezdetben még mind a ketten a földön állnak, csak mikor már a szekér félig megtelt, akkor kapaszkodik fel rá az egyik. A nyomórudat egy kötéllel a lajtorja végére erősítik, úgy húzzák maguk után míg a szekér egyik boglyától a másikig megy. Ha a lajtorja köze egészen megtelt, akkor a szekér mind a négy sarkára szarvat hajtanak., vagyis egy jó nagy villa szénát meggyűrnek és ezt teszik a szekér négy sarkába, hogy erősebben álljon. Ezután a szarvak közét kibélelik. A másodszori szarvhajtás után csak ritkán következik egy harmadik is, mert azzal már túl magasra raknák a szekeret. Ha mégis háromszor' hajtanak szarvat, akkor hat nagyobbacska boglyát is fel tudnak rakni egyszerre a szekérre. A szekér megrakása nagy ügyességet kíván, mert ha nem jól bélelik