Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A szénamunka

vagy éppen rosszul hajtják a szarvat, akkor útközben könnyen szétcsúszik a teher. Ha meg féloldalra rakják, akkor az egyenes úton is feldűl, nemhogy a Hegyköz girbe-gurba meredek útjain. Ha a széna felrakásával már elkészültek, akkor felülről villával, alulról gereblyével megigazítják a terhet, majd megkezdik a lekötését. A megrakott szekeret nyomórúddal kötik le, amit ilyenkor a hátulsó kötélről leakasztanak, mert eddig a szekér után vontatták. Elöl a lajtorja két végét lánccal kötik össze, ez alá dugják be a nyomórúd vastagabbik végét. Lassan leszorítják vele a megrakott szekér közepét, a hátulját pedig a lajtorja végéhez erősített kötéllel húzzák meg. Amikor a szekér tetején levő villás lefele jön, teljes erejével rákapaszkodik a nyomórúdra, a másik pedig a kötelet a lehetőségig meghúzza és a lajtorja végéhez erősíti. Az alkalmatosan megrakott, jól lekö141. A szénás szekér megrakásakor a szarv meghajtása. Füzér radvány. Balassa I. felv.