Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A szénamunka

mód régóta elterjedt és ismert.

310 Vannak, akik egy szalmaszálat megnyálazva tesznek a kasza élére, ha lefordul, akkor kemény az acél. Ezt legalább három helyen kell megpróbálni, ha rajta marad a szalmaszál, akkor lágy a kasza (Kh.). Mások kétfillérest tesznek a kasza élére és azt húzogatják rajta s így állapítják meg a hangból és kopásból, a kasza keménységét. Két-három év alatt a jó kasza is egészen elhasználódik, úgyhogy jórészt csak az orma és a füle marad meg. Ezt elteszik, mert ha véletlenül az új kasza eltörik, akkor a kovács levágja a régi fület, hozzányitolja az új támlájához és ha ügyesen bánnak vele, akkor még sokáig használhatják. Az elhasznált kaszából vasfűrészt is készítenek: éles reszelővel fogakat vágnak bele, úgy viszi a vasat, hogy gyönyörűség vele dolgozni. Vannak, akik fúrós cigányokkal konyhakést csináltatnak belőle. Egy szóval a kiszolgált kaszát még sok mindenre fel lehet használni. A kasza részeinek elnevezése vidékünkön meglehetősen egységes: 1) támla (Fr.), tábZa (Kv.), pZatí (M.), orom (Ny.), 2) hegye, 3) éle, 4) ormója (Kv., F., Ny., M., Fr.), pereméje (Ny.), 5) sarka, 6) füle (Ny., Kv., M.), 7) karika, 8) szeg, 9) makk. A munka végzésében nagyfontosságú a kasza nyele is, ezt a Hegyközben jórészt mindenki maga faragja, hiszen az a legjobb, ami a saját kezéhez igazodik. Egyes falvak (Kh., Nh, Kv., F.) eladásra is dolgoznak és olyan 112. Csa póval felszerelt kasza. Részei: 1. támla, 2. hegye, 3. éle, 4. ormója, 5. sarka, 6. füle, 7. karika, 8. szeg, 9. makk, 10. csapó, 11. kocs, 113. Fenőkőtar- 114. Fenőkötar- 115. Fenőkőtartó fából. Nyíri. tó (oselnik). tó bádogból. RM. Itsz. Kishuta. RM. Nyíri 59.12.10 Itsz. 52.123.1 12. nyél