Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A szénamunka

az anyafüvet

313 vagy egyszerűen csak szénát kaszálni, azt az idő mutatja meg. Mikor a kaszaalámegérőfű már csörög, akkor munkához lehet fogni. „Ez olyan csörgőszerű fű, melynek termése nincs, csak olyan hüvelykek vannak rajta." Általában június 10-én, akármilyen is az idő megkezdik a kaszálást, márcsak azért is, hogy ez a munka az aratással ne ütközzék. A sarjú, sarnyú kaszálására augusztus végén, többnyire augusztus 20. körül kerül sor. Van olyan év, amikor csak a vízhez közelebb eső réteken lehet másodszor is vágni. A sarjúkaszálás után a rét felszabadul és a jószág járja egészen addig, amíg a hó le nem esik (Kv., Fr., Pu. stb.). Nagyon ritkán és a legjobb réteken, kedvező esős nyár esetén, előfordul a harmadik kaszálás is. Ilyenkor azt mondják, hogy másodszor is kaszálnak sarjút. Utoljára 1944-ben adódott (Ny.). A szénamunka legfontosabb szerszáma a kasza, ha ez jó és alkalmatosan van beállítva, akkor könnyű, vékony ember is megerőltetés nélkül tud vele nagy munkát végezni, de ehhez először is jól kell megválasztani a kaszát. A kasza lapját hosszúságával mérik. Fenn a hegyek között (Kh.) a legrövidebbeket: 75 cm-est használnak, mert ezzel mindenüvé oda tudnak nyúlni, minden kis mélyedésben le tudják a füvet vágni. Már a kevésbé meredek határú falvakban szívesebben dolgoznak a 80-as vagy 85-ös kaszával, ez utóbbi az elterjedtebb és manapság elsősorban ezt veszik. Ennél hosszabb kaszát csak síkvidéken, pl. a Bodrogközben, használnak. A kaszalap szélességét ma nem mérik, pedig ennek valamikor ugyancsak meg lehetett a jelentősége.

314 Pálházán emlékeznek arra, hogy az első világháború előtt a mecénzéfiek hozták a kaszákat és a szekérről árulták. Pénzért adták és ugyanakkor pénzért megvették a faluban a sonkolyt. Ezt a megállapítást az egykorú feljegyzések is igazolják.

315 Füzérradványban pedig arra emlékeznek, hogy kaszával házaltak és gabonáért lehetett azt megvásárolni. Honnan jöttek a házalók? Pontosan nem tudják, de valahonnan Szepsi tájékáról indultak el és ezt a vidéket is végig vándorolták. Máshol a kaszát emberemlékezet óta hozatták vagy boltban vásárolták. A faluban egy ember összeírta azoknak a nevét, akik kaszát akartak venni és közvetlenül a gyárból rendelte meg a kívánt mennyiséget. A rendelő jól járt, mert minden tíz kasza után kapott egyet ingyen. A legelterjedtebb védjegyű kaszák a két háború között a következők voltak: „Balatonkincse", „Somogygyöngye", „Istenáldása", „Istenigondviselés", „Hangya" és még sok másféle. Jártak a gyárakból ügynökök is és éppen ezekkel a hangzatos nevekkel igyekeztek vásárlókat toborozni. A legtöbben mégis boltokban vásároltak, mert itt maguk választhattak a kaszákból. A legelterjedtebb választási mód a rémérés: amelyik kasza a legkönnyebb az a legjobb, mert a legkevesebb és a legjobb anyag van benne, következésképpen ez elég kemény is. Mások a hangja után igazodtak; a kőhöz odacsendített kasza minél magasabb hangot ad, annál jobb, annál keményebb. Általában a mélyhangú kaszák lágyak. Ez a választási