Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)
Sánta Ákos: Főúri halál a 17. századi Magyarország. Az élelemszerzéstől a szórakozásig
Főúri halali a 17. századi Magyarországon1 Az élelemszerzéstől a szórakozásig SÁNTA ÁKOS Köztudott, hogy Európa koronás főinek, fejedelmeinek és főurainak életében kiemelkedő szerepet játszott a vadászat, s ez alól hazánk főurai sem voltak kivételek. A 17. századi magyar arisztokrácia tagjai a feltárt források révén jó vadászati kultúrát alakítottak ki maguk körül. Amíg a kora újkori Európában már sorra születtek vadászattal kapcsolatos könyvek, addig a Magyar Királyságban, illetve az Erdélyi Fejedelemségben kizárólag vadászattal foglakozó könyv nem maradt fenn. Viszont ez nem jelenti azt, hogy egyes szerzők ne írtak volna a vadászatról akár tudományos, megismerhető, akár művészi megközelítésben. Vadászattörténeti szempontból fontos forrásaink a naplók, önéletírások, udvari számadáskönyvek, melyekben léptennyomon vadászattal kapcsolatos bejegyzésekbe „ütközünk”. Ezeken kívül levelezésekben - még, ha elszórtan is - találhatóak vadászati témájú utalások. A szépirodalomban szintén fellelhetünk vadászatot érintő műveket - elsősorban verseket -, amelyek akár más témába beágyazva, akár önmagukban is a vadászatról szólnak. Ezen források alapján viszonylag jól rekonstruálhatóak a vadászat szerepei és módjai a 17. századi Magyarországon. A VADÁSZAT SZEREPEI Élelemszerzés A vadászat legalapvetőbb, legősibb célja az élelemszerzés. Korabeli szakácskönyvek tanúsítják, hogy a táplálkozásban jobban hasznosítható vadfajok - a nyúl, az őz és a különféle szárnyasok - jelentős szerepet játszottak egy főúr és az udvari személyzete élelmezésében.2 Erre utal Eötvös Miklós 1 A tanulmány a 2018. május 23-án a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Erdő műhelybeszélgetésén elhangzott előadás jegyzetelt változata. Halali (hallali): a vad elejtését és a vadászat végét jelző kürtszó. https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiaiszotar-F14D3/h-F2416/hallali-F2466/ (Letöltés időpontja: 2018. február 19.) 2 Bornemisza Anna szakácskönyve 1680-ból. Szerk. Lakó Elemér - V. András János. Bukarest 1983.; Szakács mesterségnek könyvecskéje. A Csáktornyái Zrínyi-udvar XVII. századi kéziratos szakácskönyve és a Tótfalusi Kis Miklós által kiadott kolozsvári szakácskönyv. Szerk. Matolcsy Ildikó - Sebestyén Lajos - Szalay Károly - Király Erzsébet. Budapest 1981.; bővebben lásd Benda Borbála: Étkezési szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban. Szombathely 2014. (Archívum Comitatus Castriferrei 6.) 7
