Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)
Vörös Éva: "Lesben." Vadászati témájú fényképek a Mezőgazdasági Múzeum Eredeti Fényképek Gyűjteményében
A fotográfus mozgástere eleve beszűkített, hiszen a vadászbalesetek és a vad elriasztásának elkerülése miatt nemcsak az ő, de a vadászok mozgása is korlátozott volt. Az sem felejthető el, hogy vadászatok alkalmával nem engedtek be ismeretlen fotográfust a helyszínre. Maguk a vadászok, például Izabella főhercegasszony vagy Fónagy József, Nádler Herbert maga is fényképezett. A nagyobb vadászatokra a legismertebb fotográfusokat hívták meg: Jelfy Gyulát, Erdélyi Mórt, Kallós Oszkárt vagy éppen Bécsből az udvar egyik sokat foglalkoztatott fényképészét, Nähr Morizot. Ahhoz, hogy egy felvétel elkészüljön, maga a vadász beleegyezése is szükségeltetett. Erről tudósított egy rövid hír Lipót királyi herceg gödöllői vadászata kapcsán a babati erdőben, ahol „...Lichtenstein és Ditrichstein hercegek, Kerzl udvari orvos, Gosani őrnagy, Worlitzky udvari tanácsos, Tegse dr. palotaorvos, Nick Ede, Bezsilla István dr. ügyvéd, Heyder dr. főszolgabíró”64 volt jelen. „A vadászat délig szép időben folyt, de délután szakadó esőben végződött. A kir. herceg mégis megtartotta a zsákmányszemlét, s megengedte Kallós fényképésznek, hogy lefotografálja a vadásztársaságot...”.65 Az erdő természetes, varázslatos világa mindig is vonzó helyszín volt az emberek számára, nem csak a vadászat és az erdészet adta társadalmi és gazdasági lehetőségek kihasználásával. Ma már számos diszciplína foglalkozik széles körű kutatásukkal, más jellegű szerepének újragondolásával. A fotográfia ebben - a mai megfogalmazásban - multi- és interdiszciplináris tematikában komoly szerepet tölt(hetne) be a képrögzítés összes modern kori technikáját alkalmazva. Nagy valószínűséggel azonban a mai vadászati fényképek elkészítésének tekintetében rögzül továbbra is a történelmi (örök érvényű?) megállapítás, amely alapján szigorú szabályok között a társadalom egy szűk rétege számára, csak meghívott fényképészek által készülhetnek felvételek, elsősorban a megrendelő elképzelése szerint. Amennyiben egyáltalán készülnek vadászati témájú fényképek. Néhány évtized múlva kiderül. És persze marad az ember vitatott és kendőzetlen kettős hozzáállása is a vadászat eseményéhez: „...soha nem kedveltem a vadászatot. [...] semmit sem utáltam jobban, mint kora hajnalban felkelni, s kint az erdőben addig várni, amíg arra nem téved egy ártalmatlan őz vagy szarvas, hogy lemészároljam. így aztán rávettem az erdészt, hogy terítsen valami takarót a fűre, s aludtam egy jót. Az erdész örült, hogy ő is ugyanezt teheti...”.66 64 Vadászat és Állatvilág 4. (1904: 20. sz.) 276. 65 Uo. 66 Károlyi Mihály: Hit, illúziók nélkül. Európa Könyvkiadó, Budapest 1982. 28. 32
