Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)
Vörös Éva: "Lesben." Vadászati témájú fényképek a Mezőgazdasági Múzeum Eredeti Fényképek Gyűjteményében
emlékezésében is olvashatunk egy hasonló jelenetről: „...valódi angol falkával, angol vadásszal és hajtókkal. Mindenki kifogástalanul, az alkalomnak megfelelően volt öltözve: fehér bőr lovaglónadrág, hosszú szárú csizma, vörös kabát”.60 Az egyik felvételen látszik a ma már nem lézető, gróf Andrássy Manó által építtetett kastély épületének részlete is.61 „SZEMBEN A TERMÉSZETTEL?” Érdemes egy kicsit tágabb vonatkozásban megvizsgálni a fényképek készítésének körülményeit is. A mindenkori nyomtatott sajtó részletgazdag és élvezetes leírásokat közöl jelentősebb vadászatokról. A források ismerete és értelmezése nélkül nehéz megszólaltatni a fényképek valódi mondanivalóját. Jóllehet, a gyűjteményi feldolgozás előírja a minél pontosabb leltári adatok rögzítését, ennek ellenére a fénykép egyedi és sajátos információja mégsem tudja könnyen átadni azt a további ismeretet, melyet egy-egy (fényjképi megjelenítés magában hordoz. A műtárgyként értelmezett (történeti) fotográfia nem nélkülözheti a hozzá kapcsolódó annotációt, hiszen a kép és a szöveg kapcsolatának feltárása ismeretet közvetítve bővítheti tudásunkat. így fordulhat elő, hogy például egy apró újsághírből értesülünk arról, hogy „a német császár saját maga által terveit öltözetben jelent meg a legutóbbi bélyei vadászaton. Ezen ruházat kőzöld színű s gyapotból van. [...] hasonló színű, széleskarimájú kalapot viselt, melyen két sas- és egy fajdkakastoll ékeskedett”.62 Az idézetből az is kiderül, hogy Vilmos még 1910-ben is vadászott Bellyén annak ellenére, hogy a gyűjteményi darabok korábban készültek. De vajon kik és hogyan fényképezhettek egy-egy vadászaton? Ez az esemény sosem volt megszokott, közkeletű riporttéma. Általában egy zárt közösség korlátozott területen végzett, szigorúan szabályozott tevékenységének gyors, egymást követő pillanatainak megörökítése volt a cél. Az erdő és a vad életterének képi ábrázolása inkább - mai értelemben - a hivatásos természetfotós munkájának erdeménye lehet. Ha ehhez még a korabeli fényképezés technikáját is hozzáképzeljük, akkor igencsak kevés fényképész tudott készíteni felvételt egy olyan jó minőségű kamerával, amely alkalmas volt sportfényképezéshez, illetve sorozatképhez.63 Az így rögzített beállítások gyakran mutattak azonosságot: lehetett zsánerkép témája a vadászók közösségének csoportban történő ábrázolásával a lesben ülő vadász, a hajtok felsorakozása, a célzó vadász, a lelőtt vad terítékként történő szemlézése, a szállítása, mázsálása stb. 60 Károlyi Mihály: Hit, illúziók nélkül. Európa Könyvkiadó, Budapest 1982. 29. 61 Sisa József: Kastélyépítészet és kastélykultúra Magyarországon a historizmus korában. Akadémiai doktori értekezés. 176. http://real-d.mtak.hu/83/3/Sisa_kastélyép%C3%ADtészet_historzimus.pdf (megtekintve 2019. január 3.) 62 Vadászat 3. (1903: 19. sz.) 284. 63 Vadász-Lap 10. (1910. február 5.) 55. 31
