Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)
Zubor Ferenc: A szervezett magyar galambtenyésztés szakirodalma és tárgyi emlékei a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárban (1918-1945)
I küldeni, s hogy ez általános tünet volt, mutatja az is, hogy a linzi versenyre már csak 65 galambot neveztek, ennek is alig egyharmada vánszorgott vissza, vánszorgott mondom, mert a 106/929 kk. hímem által elért 700 m. körüli átlagsebesség, a szép időt tekintetbe véve igazán nem nevezhető kiváló teljesítménynek, már csak azért sem, mert ez a verseny két napig tartott.”22 A HUNGÁRIA későbbi sportügyi alelnökének megállapításai nem voltak a valóságtól elrugaszkodottak, hiszen az 1920-as, 1930-as évek postagalamb-állományától kevés szakavatott várt hasonló távokon jobb eredményt. A hazánkban lévő állomány import galambbal történő feljavítását a fentebb már említett 1914. évi 5477. M.E. számú rendelet nehezítette, a külföldről vérfrissítés céljára szánt postagalamb behozatala a határátlépési nehézségek miatt csak alig volt lehetséges. A dualizmus időszakában létesült komáromi postagalamb-állomás feloszlatott dúcának állománya, valamint a Magyar Királyi Honvédség által kiselejtezett anyag mellett a magyar postagalamb-tenyésztőknek csupán olyan esetekben volt lehetőségük állományuk „idegen vérrel” való feljavítására, mint amit a Budapest és Németország közötti verseny kínált 1929 nyarán. Amikor a német postagalamb-tenyésztő egyesületek szövetségének Budapesten járó illetékesei kifejezésre juttatták azt a szándékukat, hogy a magyar fővárosból rendezendő versenyeiket a jövőben rendszeressé kívánják tenni, a COLUMBIA titkára nyomban hozzátette: „Ennek a körülménynek igen nagy fontosságot tulajdonítok hazai postagalambászatunkra, mert ezzel könnyen nyer megoldást az oly nagyfontosságú vérfrissítési kérdés is. A német szövetség ugyanis készséggel engedte át ez évben is a versenykosarakban letojt tojásokat, melyeket tenyésztőink galambjaik alá helyeztek el, s ma majdnem minden állomáson sipognak a nagy utat megtett tojásokból kikelt német postagalambok, melyek itt vannak hivatva a tenyészetek teljesítményét növelni.”23 1930-tól tehát megindultak a külföldi versenyek osztrák és német feleresztési helyekkel. Miután a H.M. 66514/1931 sz. rendelete jóváhagyta a versenyek és a röpgyakorlatok tartását, az 1931-es esztendőben a Columbia Postagalamb Sportegyesület már Nürnbergig tudta növelni a külföldről indított versenyek távolságát. A magyar postagalambsport az első világháború után ebben az évben jutott el első ízben versenyeivel a hosszú távokig. A Melk-Linz-Passau-Regensburgból rendezett előversenyek után a nürnbergi feleresztésre - amelyen 14 állomás 101 darab galambot nevezett - 1931. július 25-én került sor. A kiérkezett galambok ellátását és feleresztését - ahogyan ezt követően az 1930-as években szinte végig - a német postagalamb-tenyésztő egyesületek szövetsége vállalta. Továbbá a német félnek köszönhetően a hazai tenyésztők postagalambjait szállító kosarak visszaszállításának költ22 Horváth János: Postagalamb-tenyésztés. Hódmezővásárhely 1947. 8. 23 Baromfitenyésztők Lapja 25. (1929:19-20. sz.) 295. 167 T T
