Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)
Zubor Ferenc: A szervezett magyar galambtenyésztés szakirodalma és tárgyi emlékei a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárban (1918-1945)
a szállítmánnyal érkező 20 német kiküldött elhelyezéséről is gondoskodtak. Érdemes megemlítenünk a Pesti Hírlap tudósítójának beszámolóját a nagy eseményről: „Zajos éljenzés, kendőlobogtatás között, a fotóriporterek tüzében robog be a hatalmas vonat, amelynek különös szállítmánya igazán érdekes és szokatlan. Nagy, méterszéles ketrecekben vannak elhelyezve a gyönyörűen kifejlődött, izmos, magas nyakú, feltűnő gonddal ápolt postagalambok, amelyek szombat reggel rácsos börtöneikből felsurranva a magasba, északnyugat felé vesznek irányt és délután már meg is érkeznek távoli fészkeikbe. Húsz német tenyésztő érkezett a szerelvénynyel, Bécsben hozzájuk csatlakozott Ludwig Kresz, a bécsi postagalamb szövetség elnöke... A hivatalos vizsgálatok után Malosik Ferenc elnök üdvözölte az összegyűlt németeket, akik közül Max Bull, az ismert német postagalamb tenyésztő lépett elő és köszönetét mondott a magyarok és a magyar vasút előzékenységéért, amelyben már több ízben részük volt. A rövid beszédet harsogó, hármas »Gut Flug!« fejezte be. - Jó repülést! — harsogtak rá a Columbisták.”18 A hazánkba érkezett közel 15 000 postagalambot a Földművelésügyi Minisztérium által rendelkezésre bocsátott tenyészállatvásár-telepi csarnokokban helyezték el, és másnap hajnali 5 órakor a Columbia Postagalamb Sportegyesület által kiküldött bizottság jelenlétében eresztették fel. Tekintve, hogy az északi városokból származó galamboknak 1000 km-t meghaladó távolságokat kellett berepülniük, az első győztes galambok beérkezését a kora délutáni órákban várták a résztvevők.19 „A galambok indítása oly ritka lelket gyönyörködtető látványosságot nyújtott, hogy ennek hatása alatt a Columbia Postagalamb Sportegyesület tagjai is fokozottabb tevékenységre és a postagalambsportnak szélesebb keretek között való kultiválására érzik magukat indíttatva, mert a német példa mutatja, hogy csak az egyesített erők és összetartó vállvetett munka eredményezhet érdemleges teljesítményt”20 - állapítja meg az egyesület titkára.21 1930-ban Linzből már megrendezésre került az első külföldi verseny, melynek lefolyásáról, valamint tapasztalatairól érdemes ismét felidéznünk a korabeli eseményeket, illetve a magyar tenyésztők kezén lévő postagalamb-állományok akkori teljesítőképességét az utókor számára kendőzetlen őszinteséggel megfestő Horváth János szakírót: „1930-ban Linzből - 376 kilométer - az első külföldi verseny. Nagy leégés az egész vonalon; az az állomány, amely eddig a hazai 150-200 km-es távolságot jól-rosszul megrepülte, nem tudott megbirkózni a kétszeresére nőtt, nehezebb, erdőshegyes terepen keresztül vezető távolsággal. Sok tenyésztő, aki a röptetéseket 20-30-as létszámmal kezdte, Linzbe már alig tudott 2-3 galambot 18 Pesti Hírlap 51. (1929: 174. sz.) 5. 19 Eger 40. (1929: 125. sz.) 1. 20 Baromfitenyésztők Lapja 25. (1929:19-20. sz.) 295. 21 A német szövetség feleresztési helyei a két világháború közötti években ezután is Budapest és környéke, valamint Debrecen voltak. 166
