Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)
Sánta Ákos: Főúri halál a 17. századi Magyarország. Az élelemszerzéstől a szórakozásig
tudni, hanem practice; azt pedig leginkább a vadászatokban tanulhatni meg.”9 A korabeli felfogásban háborúra való felkészülésnek is tekintették a vadászatot. Sőt, a kor toposzrendszerében a vadászat egyenesen a háború megfelelője. A vadászat római istennőjét, Dianát a kora újkorban gyakran ábrázolták Mars hadistennel együtt, ami nem véletlen, hiszen a vadászat és a harci erények igen közel álltak egymáshoz a kor emberének gondolkodásában. Mindazt a tudást megkövetelte, amelyre egy portya vagy hadjárat során szükség lehetett: a nyomolvasást, a cselvetést, a kitartást, a gyorsaságot és a biztos célzást. Kétségtelen, hogy a több ezer hektáron, a több száz vagy ezer fős kiszolgáló személyzettel megszervezett nagyvadászatok hatalmas előkészítő, ellátó (logisztikai) munkát követeltek meg, s valójában hadgyakorlatoknak is megfelelhettek. II. Rákóczi Ferenc fejedelmet gyakran az őrségben levő udvari katonasága kísérte el vadászni.10 11 Az ilyen alkalmak - legyen szó hajtásról vagy hajtással kombinált puskás vadászatról, netán kopózásról - kiváló lehetőségek voltak az udvar hadainak gyakorlatoztatására. „...mulatságnak kedvéért... ”n A vadászat amellett, hogy fontos táplálék-kiegészítésül szolgált, a főurak életében elsősorban a szórakozást, a pihenést, a kikapcsolódást jelentette. „A vadászat [...] szórakoztat”, írta egyik levelében II. Rákóczi Ferenc.12 Udvari titkára, Beniczky Gáspár többször használta a mulatni igét Rákóczi vadászataival kapcsolatban. Szórakozást, kikapcsolódást jelentő vadászati módok, melyek főuraink életében szerepet játszottak: a hajtás - ami történhet kopókkal, hajtásra kirendelt vagy felfogadott jobbágyokkal, illetve a főúr puskásaival, netán az udvarához tartozó egyéb udvari személyzettel -, a puskás vadászat, az agarászat és a ragadozó madárral történő vadászat.13 A vadászat társasági összejövetelekre is alkalmat adott. A társasági élet részeként a főurak gyakran vendégeskedtek egymásnál. A vadászat az ilyen alkalmak elengedhetetlen velejárója volt csakúgy, mint az ezeket köve-9 Zrínyi Miklós hadtudományi munkái. A kísérő tanulmányokat írta Perjés Géza. Budapest 1976. 153. 10 Az udvari hadak alkották Rákóczi hadseregének elitjét. Bővebben lásd Markó Árpád: II. Rákóczi Ferenc csatái. Válogatott tanulmányok. Sajtó alá rend. Mészáros Kálmán. Budapest 2003. 203. A fejedelem udvari hadaihoz tartoztak még olyan, az ezredkötelékbe be nem osztott önálló egységek, melyek Rákóczi testőrségét képezték. Többek között ilyen alakulat volt a nemesi kompánia és a zöld vadászok kompániája is. Uo. 93. lj. 11II. Rákóczi Ferenc ezertizenkét napja. Beniczky Gáspár fejedelmi titkár diáriuma 1707-1710. Sajtó alá rend., az előszót és a jegyzeteket írta Bánkúti Imre. Bp. 2005. 51. 65. (A továbbiakban: Beniczky) 12II. Rákóczi Ferenc Gualterio bíboroshoz. Clagny, 1714. május 16. II. Rákóczi Ferenc válogatott levelei. Szerk. és a bev. tanulmányt írta Köpeczi Béla. Budapest 1958. 73. levél 13 A kora újkor folyamán a kézi tűzfegyverek, a puskák lassan kiszorították a vadászat hagyományos fegyvereit. A kézi íj, a számszeríj és a különböző szúrófegyverek - mint például a vadászlándzsa, a vadászkard - nem tűntek el, de háttérbe szorultak. A 16. századtól a 18. századig feketelőporral működő elöltöltő puskákat használtak, amelyeket keréklakatos vagy kovás elsütő szerkezettel szereltek fel. Bővebben lásd: Temesváry Ferenc: Vadászfegyverek. Budapest 1992. (A továbbiakban: Temesváry) 9
