Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Vörös Éva: 120 év időben és térben. A Vajdahunyadvár és a Magyar Mezőgzadasági Múzeum története több dimenzióból
az első magyar Európa-bajnok korcsolyázót ábrázoló fénykép55 esete. Ugyanis háttérben a román kori épületrész a Kínzótoronnyal és a Jáki kápolnával látható. A fénykép pontos dátuma 1899-re tehető. Eddig azonban az exponálás időpontját mindenki 1896-ra tette. A kiállításra készülve, kutatás közben jöttünk rá, hogy a fényképet nem a történelmi épületcsoport építésekor, hanem éppen annak bontásakor, 1899-ben készítette az ismeretlen fotográfus. A pontosítást az épületrészek felhúzásának és bontásának sorrendiségét rögzítő iratdokumentáció alapján sikerült meghatározni. „Vár állott most kőhalom” - Ami a kiállításból kimaradt A fényképkiállítás első pillanattól megfogalmazott és kimondott célja volt, hogy a 20. század háborús borzalmainak értelmetlen pusztításai ne jelenjenek meg. Ez a tartalom minden bizonnyal nagy szakmai és látogatói érdeklődésre tarthatna számot, olyannyira, hogy akár több diszciplína kutatói és maga a közönség figyelme is fokozottabban kutatná ezt a tematikát. De miért is? Abból az egyszerű tényből kiindulva, hogy ezeknek az eseményeknek - hangsúlyosabban a második világháború és 1956 - szemtanúi még velünk élnek. Egyúttal ez azt is magában rejti, hogy ahány ember, annyi életút és látásmód. Szubjektív, megélt egyéni sorsok alkotják az említett korszak hiteles történelmét. Viszont ezekben a történelmi, sorsfordító kérdésekben a mai napig nem jött létre társadalmi konszenzus. Egy kiállításban néhány fényképpel az ágyúzások és sorozatlövések következményeit meg lehet mutatni. De mindazt, ami az eseményekhez vezetett és egy nemzet történelmét fordította gyökeresen más irányba, vagy esetleg törte meg, arról nehéz csak képaláírásban egy mondattal megfogalmazni bármit is. A megoldásért és közös gondolkodásért azonban tehetünk, mégpedig a történelmi tények feltárásán alapuló rendszerezést követően az „idővonal” felépítésével, a megtörtént események több típusú és újabb forrásokkal történő pontos összevetésével. Francois Hartog francia történész megfogalmazását kölcsönözve: „Az idő fogalmának egymásutánisága, tehát az időrendek mintegy kulturális mintákként nyilvánulnak meg, és rámutatnak arra, hogy egy közösség hogyan kezeli a múltját vagy jövőjét. Az időrendek segítik a történelem létezését előmozdító kulturális kódok kialakulását. A különböző időrendek egy fajta szövetté válnak, amelyben lehetségessé válik a múlt, jelen és jövő artikulálása”.56 Az első világháború épületkárai nem voltak számottevőek, nincs is fényképileg dokumentálva. Ebben az időszakban elsősorban a szűk költségvetési finanszírozás nehezítette az intézmény működését. A második világháború és az 1956-55 A fotográfia a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum tulajdona. Ismeretlen szerző felvétele. 56 Idézet „A bálna, amely tengeralattjáró volt. Kortárs pozíciók Albániából és Koszovóból” c. kiállítás főszövegéből - Dr. Fabényi Júlia, kurátor. 72
