Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Vörös Éva: 120 év időben és térben. A Vajdahunyadvár és a Magyar Mezőgzadasági Múzeum története több dimenzióból
os októberi forradalom szorosan összefügg a főváros hadtörténeti eseményeivel. A Vajdahunyadvár épületét és benne a Magyar Mezőgazdasági Múzeum kiállításait 1944. július 2-án hat bombatalálat, majd ezt követően szeptember folyamán újabb légitámadás crte. A budapesti ostromállapot idején számos egyéb pusztítás és belövés okozott további felbecsülhetetlen kárt. Az 1944. évi események következtében az épületben és a kiállításokban, valamint a gyűjtemény tárakban olyan mértékű pusztítás keletkezett, hogy mind az intézmény, mind az épület további fennmaradása kétségessé vált. A háborús állapotokhoz még a romok közötti korabeli „katasztrófaturizmus résztvevői” is megjelentek. Összességében a muzeális kiállítási anyag 1/3 része pusztult el, és még a megmaradt tárgyi gyűjtemények 15-20%-a is jelentősen megsérült. A romos épületről Wächter Klára készített felvételeket. Értelmetlen lenne felsorolni írásban mind azt a kármennyiséget, amely a fényképekről leolvasható.57 Érdemes megemlíteni azt a kevesek által ismert tényt, hogy Hajós Alfréd (1878-1955) úszó, Magyarország első olimpiai aranyérmet szerző sportolója Alpár Ignác tervező irodájában építészmérnökként gyakomokoskodott. így szakértelme és tapasztalata a végzetes rombolást követő újjáépítésnél komoly segítség volt. A korábbi - békés - időszakok fényképein minden megőrződött, ami a későbbi háborúk martaléka lett. Ezért is lehetetlen szavakba foglalni és lejegyezni a „nincs” fogalmát. Azt mindannyian tudjuk, hogy az 1944-es pusztításokkal nemcsak az épület és a tárgyak dőltek romba. Az intézmény éppen egy lassan prosperáló, önmagát nemzetközi szinten is definiált múzeumként ért el kezdeti sikereket, amikor újabb háborús állapotok veszélyeztették létét. Az 1956-os októberi események több tekintetben is sorsdöntő fordulatot hoztak mind a Vajdahunyadvár, mind a Mezőgazdasági Múzeum történetében. Az új típusú munka 1951. február 12. után indult, amely lényegében a háború utáni szakmai tennivalók újjászületését jelentette. S. Szabó Ferenc főigazgató az épület eredeti funkciójának megtartásával számolva elszántan irányította az intézményt. Ekkor nyílt meg az első kiállítás, a mindig népszerű „Vadászat” témájával. Újratervezték a szakmai munkákat, figyelembe véve és alkalmazva az 1954. évi általános muzeológiai nyilvántartási rendet. Elkezdődtek az agrártörténeti kutatások, melyek mellett a közművelődési tevékenység is erőre kapott hétvégi előadások és oktatások formájában. Színes képes ismertető jelent meg 1956-ban a múzeumról angol, orosz, német, francia nyelven. Mindeközben 1956. október 31-én a Mezőgazdasági Múzeum adott helyet a Nemzeti Parasztpárt Petőfi Párt néven újjáalakuló gyűlésének a román épület földszinti nagytanácstermében. S. Szabó Ferenc főigazgató 1944 októberétől, gyakorlatilag Kovács Imre mellett, második emberként szervezte a pártot. A későbbiekben pedig „1944 decemberében az orosházi Parasztpárt képviselőjeként vett részt a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlésben, ahol a Nemzetgyűlés szózatához fűzött hozzászólásában a földreformot és a me57L.sz.: MMgMK EF 7756-7731. 73
