Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)

Vörös Éva: 120 év időben és térben. A Vajdahunyadvár és a Magyar Mezőgzadasági Múzeum története több dimenzióból

1 hatjuk, hogy - valójában önkéntelenül - alkalmaztuk Fiona Cameron megálla­pítását: „...a tárgyakról és szerepükről szóló kizárólagos állítások - mint a múlt eseményeinek objektív „evidenciái” - kétségbevonhatók ... a tárgyak jelentése kontextusfuggő, így egy tárgy értékelésének és dokumentációjának olyan kérdé­sekkel is szembe kell néznie, mint hogy kinek volt köze a tárgyhoz, hogyan gyűj­tötték, ki értelmezte és miért, hol történt meg ez az értelmezés és így tovább”.15 Ez egyben lehetőséget is biztosított arra, hogy a tárgyakhoz további jelentése­ket is kapcsolhassunk. Ennek eredménye, hogy a „múzeumi gyűjteményekkel kapcsolatban elérhető [...] vélemények, magyarázatok, forrásmunkák és értel­mezések széles választéka”.16 Szempont volt és jó lenne, ha követendő lehetne a jövőben is, hogy a tudományos kutatások és feldolgozások alapján az adott műtárgyaknak bemutatása úgy történjen meg, hogy azt a látogató könnyebben legyen képes befogadni az értelmezés és az időrendben való haladás elrende­zése, vagyis a prezentáció eredményeként. Viszont kiállításunkban a műtárgyak sokfélesége és keletkezési idejének különbözősége nem tette lehetővé, hogy egy folyamatos idővonalat építsünk fel. Ezért válhatott tudatos céllá, hogy a tárgyak köré narrációt írva mutassuk meg egyediségüket. De mindezen túlmutatva, értel­mezési lehetőségeiket gazdagítva ún. poliszémikus tudásmodellként is értelmez­tük a tárgyakat úgy, hogy „egy sor kulturális, történeti, technológiai, művészeti és szaktudományos kontextushoz”17 tudtuk kapcsolni. A legjobb példa erre a ki­állítás középpontjába helyezett gyűjteményi tárgy: az ún. Térey-serleg. Valódi kincsként, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár számára egy magán­­személy által adományozott jelenkori nagyértékü műtárgyként prezentáltuk.18 Azon kívül, hogy a leszármazottak segítségével elsődlegesen a családtörténet tárult fel, konkrét ismeretet kaptunk a tárgyhoz köthető Térey Pál (1831-1883) személyéről is, valamint a műtárgy készítőjéről, továbbá a hozzájuk kapcsolódó eseményről is.19 A serleg 2015-ben került a család leszármazottjaitól, az Angli­ában élő Philip Jacobtól és feleségétől az intézmény tulajdonába ajándékként. Térey Pál az 1867. évi párizsi világkiállítás kiállítási biztosa volt, akinek mun­kája elismeréséül Magyarország „kiállítói és iparosai” készíttették emlékül az adományozott serleget. Életének egy fontos mozzanatát kiemelve megemlítjük, hogy szabadságharcos múltját követően 1860-ban tért vissza az országba, és Dár­l5Uo. 165. 16 Uo. 166. l7Uo. 173. l8L.sz.: MMgMK Numizmatikai Gyűjtemény 2016.1.1. 19 Érdekes képi és írásos összefoglalások az 1867. évi párizsi világkiállításról francia interne­tes portálokon, blogbejegyzésekben, mint például http://www.expositions-universelles.fr/1867- exposition%20universelle-paris.html, valamint a Francia Nemzeti Levéltár elérhető repertóriuma a kiállítás ikonográfiájáról http://www.archivesnationales.culture.gouv.fr/chan/chan/series/pdf/ F12-1867-iconographie.pdf, továbbá a kiállítás részletes katalógusa a Francia Nemzeti Könyvtár digitális adatbázisából: http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k935047z/fl.image, megtekintve 2017. március 2. 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom