Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Vörös Éva: 120 év időben és térben. A Vajdahunyadvár és a Magyar Mezőgzadasági Múzeum története több dimenzióból
dát követően Budafokon települt le angol feleségével, Mary Nortonnal. Európai utazásainak tanulságait és tapasztalatait20 hasznosítva gazdálkodásba kezdett, és magyar gazdaszervezetekben vállalt vezető szerepet. Egyik legjelentősebb elismerése a Francia Akadémia tagsága cs a Becsületrend kitüntetése.21 A serleg alkotója Laky Adolf (1829-1910) ötvösművész, aki apjától tanulta a szakmát. Az 1848—49-es szabadságharcot követően Párizsban élt, majd 1855-ben apja budapesti üzletét vette át.22 Remekművén több szakma elismert párizsi kiállítójának és díjazottjának neve olvasható, többek között: gazdasági szakíró, méhész, mézeskalácsos, borász, műbútorasztalos, orvos-sebészeti műszergyáros, gőzmalom tulajdonos, állattenyésztő, vaskereskedő stb. A látogatók számára külön kis jegyzet készült, amelyből a pontosan és teljességgel beazonosított nevek, szakmák és a díjak is megismerhetők. A kiállítás egy másik „celeb tárgya” rendkívüli kultúrtörténeti jelentőséggel bír. A Textilgyűjtcmény különleges darabjaként került be Mathiász János (1838-1921) szőlőncmcsítő hagyatékából származó lenvászon asztalterítő. Életének néhány fontosabb elemét kiemelve megemlítjük, hogy korának olyan elismert szaktekintélye volt, akit olyan híres személyiségek kértek fel szakmai együttműködésre, mint Andrássy Gyula, a Monarchia volt külügyminisztere, vagy II. Miklós orosz cár.23 Ez a hétköznapi használati tárgy - mely egyébként minden takaros háztartásban megtalálható - egy hihetetlen egyszerű ötlet eredményeként ritka nagybecsű műtárggyá vált. A Mathiász családhoz érkező vendégektől aláírást kértek a térítőre, melyet színes fonalú száröltéssel a feleség hímzett ki. Az abroszon 315 azonosított aláírás olvasható, több híres ember nevével, néhány az ismertebbek közül: Jászai Mari, Batthyány grófné, Manninger Rezső, Kendi Finály István, Darányi Ferencné, Ferenczy Ida, Péchy Blanka, Győrffy Balázs, Thaly Lorand stb. „Az emlék-abrosz olyan kultúrtörténeti emlék, amely reprezentálni képes egy mezőgazdász családjának társadalmi kapcsolatait a 19. század végén” - írta tárgyismertetésében Kárpáti Elemérné, a Textil Gyűjtemény egykori felelős muzeológusa. Az aláírásokat itt is külön kis füzetben tettük közzé, hogy az érdeklődő látogatók megismerhessék. Érdemes néhány szóban kiemelni a Plakát és Aprónyomtatvány Gyűjteményből bemutatott, Lippóczy Norbert nevéhez köthető borcímke és ex-libris gyűjteményt, valamint megemlíteni néhány borászati vonatkozású tárgy történetét. A kiállított dokumentumoknak, tárgyaknak és gyűjtőjük személyének is beszédes “Érdemes megtekinteni művét: Angol-skót honi napló címen, 1859, két kötetben. L.sz.: MMgMK Agrártörténeti Iratok Gyűjteménye 8119/1-2. 21 Lásd részletesen Takáts Rózsa: Kincseink és egyedi értékeink. A 120 éves Mezőgazdasági Múzeum ritkán látott értékes tárgyai alapításától napjainkig című kiállítás forgatókönyve. L. sz.n. MMgMK Mezőgazdasági Múzeum Dokumentációs Gyűjteménye. 22 http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/eletrajz/html/, megtekintve 2017. február 22. 23 Magyar Agrártörténeti életrajzok. Szerk. Dr. Für Lajos Dr. Pintér János, Budapest, Magyar Mezőgazdasági Múzeum, 1987. 481. 65
