Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Horváth Tamás - Tóth-Barbalics Veronika - Vincze Petronella: Muzeális könyvek a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Archív Gyűjteményében
magyar paraszti autonómia első jogszabályai voltak”.102 A hegytörvények tematikailag a „szőlőbirtoklás jogi vonatkozásait, a szőlősgazdák termelőtevékenységét, személyes magatartását érintő és kötelező erejű (szankcionalizált) normákat, illetve ezek változásait rögzítik”.103 A Hegybéli articulusok összesen huszonhat paragrafusból áll, bevezetője nincs. A szabályzat artikulusai három nagy csoportba sorolhatók. Az egyik csoport paragrafusai a hegymester és az esküdtek kötelességeiről szólnak. A második és harmadik csoport kisebb részekre bontható. Az egyik csoport, mai kifejezéssel élve, polgári jog hatálya alá eső dolgokat szabályoz, a másik közösséget károsító vagy egyenesen törvénnyel büntetendő cselekményekről szól. Polgári jog a szőlő művelésére, illetve a szőlő utáni adózásra vonatkozó rész. Káros gyakorlatokat, bűncselekményeket a szőlőhegyi közlekedésre, a hegyközségi erkölcsökre, a tolvaj lásra, gyilkosságra és a hegyi állattartásra, vadászatra, hegyen történő lakásra vonatkozó részek szabályoznak. A feudális jog korszakára jellemző módon az előírások különbséget tesznek nemes és a nem nemes személy között. Az Articulus egymáshoz kapcsolódó pontjai szétszórtan találhatók a nyomtatványban. A szabályzatból nem derül ki, hogy az melyik hegyközségre vonatkozik. Lehet, hogy a Festetics grófok összes somogyi uradalmára, de lehet, hogy csak egy bizonyos uradalomra. Szintén nincs előírás arra, kik közül kerülnek ki a hegyközség tisztviselői és hogyan választják őket. Valószínű, hogy a hegyközség szokásjoga ezen a téren olyan erős volt, hogy ezt nem tartották fontosnak rögzíteni. Illetve fennáll az a lehetőség is, hogy a szabályzatban többször említett uraság jelölte ki a hegyközség tisztviselőit. Ezekre a kérdésekre további kutatások adhatnak választ. Magyarországon a 18. század vége, 19. század eleje a tömeges mezőgazdasági árutermelésre áttérés időszaka. Azok a birtokosok, akik megtehették, uradalmaikba képzett gazdatiszteket szerződtettek. Az ilyen uradalmak különféle tisztviselőket foglalkoztattak és kereskedelmi jellegű ügyvitelt folytattak.104 A tisztviselők képzéséhez természetesen könyvekre is szükség volt. Az Archív Gyűjteményben több olyan könyv van, amely birtokigazgatásról szól.105 Ezek egyike Folkusfalvai Lacsny Miklós (1776—1857) könyve az Egy tagban lévő nagyobb jószágok kormányozása könnyebbítésére szolgáló oktatás.106 A valószínűleg jogi akadémiát 102 Égető M.: Szőlőhegyi szabályzatok 7. 103 Égető M: Szőlőhegyi szabályzatok 9. 104 Mezőgazdasági konjunktúrára, birtoktípusokra, -igazgatásra lásd: Magyarország története 1790-1848. I—II. kötet. Szerk. Mérei Gyula. Bp. 1983.1. 324-337. 105 A birtokigazgatási szakirodalom jelentőségének növekedéséről tanúskodik, hogy a kicsivel későbbi korszakot feltáró agrárbibliográfia a Mezőgazdaság általában fejezetben 82, az üzemtan fejezetben 85 tételt sorol fel. A magyar mezőgazdasági szakirodalom könyvészete 1831 1867. Szerk. S. Szabó Ferenc. Bp. 1956. 10<>Folkusfalvai Lacsny Miklós: Egy tagban lévő nagyobb jószágok kormányozása könnyebbítésére szolgáló oktatás, magában foglalván a törvényes, urbarialis, gazdaságbéli, és erdei úgy szinte a számadásbéli dolgok elrendelése módját, és a tisztségeknek és hivataloknak egy más köztt való felosztását. Posonyban 1826. (C 49606) 279 i i
