Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Zubor Ferenc: A szervezett magyar galambtenyésztés szakirodalma és tárgyi emlékei a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárban (1882-1918)
maga mögött tudva és a nyugat-európai példát követve indult cl a hazai postagalamb-tenyésztés nemesítésnek, valamint a postagalambsport fejlesztésének sikeressége felé vezető úton. A röp-, dísz- és haszongalamb-tenyésztés ügyét legsikeresebben szintén a GOE fővárosi csoportja képviselte, mindenekelőtt a budapesti és bécsi röpgalambok tenyésztésével. Míg a korszakban is már nagy múltra visszatekintő galambtenyésztő városként közismert Debrecen galambászainak elsősorban a keleti pergők és a díszgalambok tenyésztésében, addig a nagykőrösi galambkedvelők munkájának a körösi keringő tenyésztésében volt kiemelt szerepe. A nagykőrösiek erősségét bizonyitja az a tény is, hogy a Kecskemét központtal 1925. január 6-án megalakult Duna-Tisza közi Baromfi-, Galamb- és Házinyúltenyésztők Egyesületének első fiókegyesületét 70 fővel a nagykőrösi tenyésztők hozták létre 1925 nyarán. Tagjai már 1926 júliusában kiváltak a szervezetből, és Jalsoviczky László elnökletével Nagykőrösi Baromfi-, Galamb- és Házinyúltenyésztők Egyesülete néven önálló egyesületet alapítottak.6"' Az egyesület - amely 1926 októberében már megtartotta első sikeres kiállítását - által kiadott „Az érdem jutalma” felirattal, a város címerével, valamint egy körösi keringő galambpárral ellátott emlékérem szintén az MMgMK Numizmatikai Gyűjteményének féltve őrzött darabja.65 66 Szeged már ekkoriban ismert volt a Szegedi keringő tenyésztéséről, de Győr, Arad és Temesvár galambtenyésztői is sikert könyvelhettek el mindenekelőtt a díszgalamb-tenyésztés vonalán.67 A postagalamb-tenyésztők táborának szervezettsége a századfordulón — mint utaltunk rá — szembeötlő volt, ám a magyar röp-, dísz- és haszongalamb-tenyésztők együttes munkája korántsem volt problémamentes. A GOE a postagalamb-tenyésztőkct tömörítő Columbia Postagalamb Sportegyesülethez képest a felkarolt galambfajták tekintetében jóval heterogénebb összetételűnek mondható, és ebből adódóan az egyes fajtákat kedvelő csoportok közötti érdek- és nézetkülönbség folyamatosan feszítette a szervezet kereteit.68 A szaklapokban publikáló szerzők gyakran emlegetik a „főváros-vidék” ellentétet, ugyanis a fővárosközpontú egyesület kereteiben folyó szervezkedést a szintén Budapesten ccntralizálódó röpgalambászok irányították, a vidéki városok díszgalambászait kiszorítva ily módon a szervezeti életből.69 Jóllehet, az aktív szervezeti élet tekintetében meglehetősen kérészéletűnek bizonyuló Országos Galambtenyésztési Egyesület, valamint a GOE is viselte elnevezésében az 65 A nagykőrösi baromfi-, galamb- és házinyúltenyésztők önálló egyesületet alakítottak. In: Házi szárnyasaink 5. (1926: 10. sz.) 6-7. “Lt.sz. N65.205.1. 67 A legjelentősebb „galambászvárosokról” és az egyes településeken tenyésztett legjelentősebb fajtákról kiváló összefoglalást ad: Teremi Gábor: A magyar galambtenyésztés fejlődésének jelentősebb központjai. In: Galambjaink 20. (1978: 12. sz.) 3-4. 68Agalambtenyésztők szervezkedése. In: Szárnyasaink 25. (1910: ll.sz.) 183. 69 Díszgalambtenyésztésünk hanyatlása. In: Szárnyasaink 26. (1911: 11. sz.) 243-244. 249 i
